A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: Antiszemita földbirtokpolitika Hódmezővásárhelyen, 1939-1944

nagybirtokos tulajdonában,15 1939-ben közülük 3 szerepelt legtöbb adót fizetők között. A zsidó birtokosok többségének nem a föld jelentette az elsődleges bevételi forrást, ennek ellenére az 1939-ben a virilisek névjegyzékéből törölt 32 zsidó személy - többnyire vállalkozók, kisebb részben értelmiségiek - mintegy fele16 rendelkezett fő foglalkozása mellett társadalmi presztízst, jövedelemkiegészítést biztosító földingatlannal.17

II. A második zsidótörvény földbirtokpolitikai rendelkezéseinek végrehajtása

A magyar birtokrendszer aránytalanságai régóta szükségessé tettek egy átfogó birtokreformot. A Nagyatádi-féle kezdeményezés ebből a szempontból nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, mivel nem a nagy- és óriásbirtokok túlsúlyát csökkentette, hanem többségében apró, másfél holdas parcellák szétosztásával inkább az életképtelen törpebirtokok számát gyarapította. A telepítési törvény végrehajtása során már igyekeztek elkerülni az előző rendezés hibáit, és elsősorban olyan gazdaságok kialakítására törekedtek, amelyek képesek voltak biztosítani egy-egy család megélhetését. Ezek a kísérletek viszont csak kezdeti lépéseit jelenthették a nélkülözhetetlen általános reformnak. A nemesi birtokokhoz ugyanakkor a döntéshozók továbbra sem mertek hozzányúlni. Egyfelől Bethlen, Teleki és társaik - maguk is birtokos családok leszármazottai lévén - saját érdekeikkel kerültek volna szembe, másfelől kérdésesnek tűnt egy radikális földosztás finanszírozhatósága. Mindemellett közgazdasági érvek is szóltak a nagybirtok mellett. A reformokat azonban nem lehetett tovább elodázni, így a megoldási javaslatok abba az irányba mozdultak el, ahonnét a legkisebb ellenállással lehetett számolni - a zsidóbirtokok felé.18

Az első jogszabályi intézkedés, amely nyíltan célba vette a zsidók földingatlanait, az 1939 májusában megjelent második zsidótörvény (1939:IV. te.) volt.19 Hatályba lépésétől kezdve zsidók kizárólag árverés útján, hatósági engedéllyel juthattak mező- vagy erdőgazdasági ingatlanhoz, ingatlan-átruházáshoz szintén hatósági hozzájárulás kellett. A törvény kimondta: „zsidót összes mezőgazdasági ingatlanának tulajdonul, vagy kishaszonbérletek céljára történő átengedésére lehet kötelezni”.

15 Ld. 11. sz. jegyzet.

1(1 CSML HL Polgm. Hiv. ir. V. (főjegyzői) ügyosztály iratai (a továbbiakban: Főj. Üo. ir.), 484/1939 - ide csat.: 468/1939.

11 GYÁNI Gábor: Hódmezővásárhely legnagyobb adófizetői 1888-1941 = Studium V. 1974. 15- 25. 23-24.

18 UNGVÁRY 2006. 128.

19 1939:IV. te. „A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról”. Szövegét ld.: Magyar Törvénytár (a továbbiakban: MT), 1939. Budapest, 1940. 129-148.

205