A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - BENKŐ LÁSZLÓ: Régi vásárhelyi mesterségek. A rézműves

Engelthaller János készíthette, hiszen naplójában és visszaemlékezésében is leírja ezek árait és név szerint a készíttetőket (pl. „Kristó Péter egy kazányért 189 forintokkal tartozik, karácsonyra megfizeti”).

Kezdetben réztepsiket, rézedényeket is készít, a készíttető által behozott rézgarasosok beolvasztásával („Sodos [Zsoldos] István adót 35 kétgarasost, hogy tepsit készítsünk...”). Az ipartestületi iratok közt megőrzött feljegyzéseiből (1810— 1846)15 kiderül ,az is, hogy rendszeresen átjárt a közeli és távolabbi városok (Makó, Szentes, Mindszent, Szegvár, Orosháza, Csaba, Gyula) vásáraiba („Oros Házi Kortsmáros tartozik egy uj üstért és egynek az reperatziója 31 ft”; „Bozó Mátyás a mint Szentről [Mindszent] az sisakra adós maradt 8 ft 24 kr.”). Elsősorban, a Tisza innenső oldalára szállított rézárukat - hiszen Szegeden akkor már több rézműves is dolgozott -, de eljutott a zentai, aradi vásárokba is. Minden évben vásározó kocsist fogadott fel, gazdasági feljegyzéseiben részletesen feltünteti a felfogadott kocsis nevét, bérét és ruházatát, amelyet a mester biztosított számára („Az kotsisnak az bére 1819 esztendőre Imre András 30 forint pénz, két pár új tsizma, két fehér ruha, 1 suba, 1 kalap, 1 kankó [térdig érő szűrdolmány, kabát], 2 font szappany.”). Inasról egy helyen tesz említést: ’’Jósefnek az tanítványomnak az ruhája 11 április 1832 egy kötő 1 ft. 30 krajcár, Dániel urnái [az egyik helyi görög posztókereskedő, rőfös] az posztóért 4 és fél rőfét és bélés 31 ft 45 krajcár. Az szabónak az ruha varásér 18 ft 30 krajcár.” A városi és a lakossági megrendelések szaporodásával úgy döntenek feleségével, Sorger Erzsébettel, hogy végleg Vásárhelyen telepednek le, a Fő utcán építenek házat és műhelyet, ahol két fiával folytatják a rézműves ipart. Céhtagságáról nem tudunk, 1828-tól haláláig a római katolikus egyház gondnoka és támogatója. Engelthaller Jánosnak köszönhetjük egy különleges, ritka mesterség vásárhelyi meghonosítását.

Elsőszülött fiáról, Engelthaller Jánosról csak néhány adatot találtunk: a szentesi katolikus templom tornyát tizennyolc mázsa rézbádoggal fedte le hatezer váltó forintért, valamint a toronygombot és keresztet ötszáz váltó forintért aranyozta be 1846-ban.16 Apjuk halála után, valószínűleg a rá eső örökségből, Szegeden vásárolt házat és műhelyet (üzletet) a Dugonics téren. Ide teszi át a rézműves iparát, több szegedi munkája között ő végzi a szegedi régi zsinagóga rézbádogozását is.

Engelthaller Ferenc is apja mesterségét folytatja Hódmezővásárhelyen. Az egyre több réz használati és dísztárgyat vásárló helyi közönség felvirágoztatja a Fő utcai üzletet. Az 1867-ben alakuló Hódmezővásárhelyi Iparegylet alapító és igazgatósági tagja, valamint katolikus egyházi gondnok. Tizenkét gyermeke közül három fia - (II.) Ferenc, Jenő és Sándor - is a rézművességet tanulja ki és

15 Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára (a továbbiakban: CSML HL), Engelthaller János rézműves iratai, Gazdasági naplója (1810-1846).

1(1 Uo. [Az utolsó, 1846-os bejegyzés fiától, E. Ferenctől származik. - A szerző megjegyzése]

181