A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920

Tótkomlós is szerepelt. Októbertől az áruk szállításához már román miniszteri engedélyt követeltek meg az Orosháza, Földeák és Makó állomásoktól nyugatra fekvő területekre, és ezeken az állomásokon fiók-vámhivatalok kezdték meg működésűket.64

Vásárhelyt közvetlenül érintette, hogy a románok által nyugatra kitolt demarkációs vonal kettészelte a város külterületét, amely nagyfokú zaklatásnak tette ki a gazdaközönséget. A Makó, Sámson és Orosháza irányában, a határ kelet és északkelet felé eső részén meghúzott vámvonalon át közlekedni és terményt, jószágot áthozni októbertől csak az előírt szövegű igazolvány felmutatásával volt lehetséges, így is kiszolgáltatva a román katonák önkényeskedésének. A város- vezetés erőfeszítései révén a lehetetlen helyzet némileg enyhült, miután az igazolványokat már a városi adóhivatal állíthatta ki.65

A magyar kormány eredetileg december 21-éré írta ki a nemzetgyűlési választások napját. Vásárhelyen úgy értesültek, hogy a város két képviselőt fog küldeni, s közre is adták a helyi választói kerületek szavazóköreinek beosztását. Kun Béla háttérmunkájával november 30-án, a régi program alapján Vásárhelyen is újjáalakult a Kisbirtokos Szövetség.66 Az utóbb 1920. január 25-26. napjára kiírt választásokat azonban a megszállt területeken nem lehetett megtartani.

A románok várható kivonulásáról a védelmi szakasz parancsnokának, Tuhasi ezredes, dandárparancsnoknak Orosházán kibocsátott hirdetményéből értesülhetett első ízben hivatalosan a lakosság. A helyi sajtóban február 15-étől kezdve szinte naponta közölt felhívás azzal a kijelentéssel indul: „az egész magyar lakosság előtt közismert tény, hogy hála a román csapatoknak, Magyarország ma csendes és nyugodtan szervezkedhetik a várandó békére”. A továbbiakban figyelmeztetésül közli, hogy a lakosságot felizgató személyek „életüket kockáztatják”, és azt a várost vagy falut, amelyben tömegesebb agitációt vennének észre, katonasággal véteti körül és a legkisebb lázongásért, vagy valamely román katona bántalmazásáért is, a helységet megrohamoztatja, és vezetőit túszul el viteti.67

Még két, végtelennek tűnő hét telt el, mire megjelent Mardarescu tábornok aláírásával a bizonyosságot jelentő proklamáció. A román és magyar nyelvű, a külföld számára igazolásul is szánt szövegezés szerint: „Azon órában, mikor a Román hadsereg kiüríti a Tiszától keletre levő, a párizsi békekonferencia által meghatározott demarkációs vonalig levő területet, a román csapatok ezen terület polgárságának tudomására hozza, hogy a román megszállást csakis a magyar vörös hadsereg támadása idézte elő. Ezen terület polgárai [...] nem tagadhatják el, hogy csak a román hadaknak köszönhetik megmentésüket a megsemmisítő

64 MN 1919. szept. ll.;VRÚ 1919. okt. 4.

65 VRÚ 1919. okt. 21.; SZENTI Tibor: Parasztvallomások. Gazdák emlékezései Hódmezővásárhelyről. Budapest, 2008. 87.

66 VRÚ 1919. nov. 23.. dec. 2.

67 VRÚ és MN 1920. febr. 15.

154