A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Hódmezővásárhely román megszállása, 1919-1920
Július 25-én délelőtt Berényi az akkori román városparancsnoktól, Zerkovitz főhadnagytól kapott katonai fedezettel a városháza börtönéből felhozatta a foglyokat és a főbejárat előtt, ahol már gépfegyver is fel volt állítva, összeállíttatta a menetet. Voltak, akik már menni sem tudtak, azokat kocsira dobva hurcolták magukkal. Több munkásembert az utcán fogtak el, és löktek be a menetbe. Posztós Sándort a körtöltésen túl elengedték, miután a forradalmak idején mindvégig mérsékelt magatartást tanúsított munkásvezető számára a tanács kegyelmi parancsot járt ki az Orosházán lévő magasabb román parancsnokságnál. A menet elindulása láttán a hitfelekezetek lelkészei egy közös kérvényt fogalmaztak, melyben megbocsátást és irgalmat kértek a félrevezetett lakosok és a sokat szenvedett város számára. A papokat fogadó román főhadnagy azonban kijelentette, hogy azok számára, akik katonáira fegyvert fogtak, nincs kegyelem. A 40 katonától kísért csoport délelőtt 10-11 óra között érkezett meg Nagy Dezső orvosnak a Kutasi út mellett, a körtöltéstől nem messze lévő villaszerű tanyájára. Három személyt mindjárt elővezettek és a többiek előtt agyonlőttek. A nagy csoportot leterelték az épület pincéjébe, később azután a tanya előtti téren felállítva a vállon hozott gépfegyverrel és puskákkal halomra lőtték őket. A román hadsereg-főparancsnoksághoz állítólag azt jelentették, hogy visszavonuló csapataikat a vásárhelyi nép oldalba támadta, több tisztet felkoncoltak és ennek megtorlásaként végezték ki a felbujtókat.60 A mészárlásról diplomáciai jelentések révén értesült a párizsi békekonferencia is, az ügy azonban már nem került a Legfelsőbb Tanács elé. A románok természetesen elhatárolták magukat a történtektől, s igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy Berényi önhatalmúlag járt el, mialatt az itteni parancsnokság a hadműveletekkel volt elfoglalva.61 A magasabb parancsnokságtól 29-én egy tiszti különítmény szállt ki. Berényit letartóztatták, az általa összerabolt holmikat is felhordatták a városházára. Másnap a felizgatott nép megnyugtatására a Kossuth téren Nagy Gézával együtt nyilvánosan megbotozták, késő este pedig a népkerti színkör kőfalához állítva sortűz- zel kivégezték őket.62 A megszállók engedélyével augusztus 6-án a rendőrség exhumáltatta a Kutasi út mentén kivégzettek hulláit, és eltemetés végett átadta a hozzátartozóknak. A tömegmészárlás 56 életet követelt. Köztük 46 azonosított vásárhelyi férfi és egy kunszentmártoni vöröskatona volt. Kilenc fő kilétét nem lehetett megállapítani, őket az itteni harcokban fogságba esett vöröskatonaként könyvelték el. A helybeli áldozatok 16-62 évesek voltak, jobbára vagyontalan földművesek, iparos és kereskedő segédek. Alig négyen voltak tagjai a proletárhatalom valamely szervének, esetükben a 124 tagú városi szovjetnek. Két nőt már a vesztőhelyről engedtek el, őket férjük helyett tartóztatták le, egyikük Borsi János direk60 Uo. 61. 61 VRÚ 1919. júl. 30.; aug. 1,3. 62 CSML HL Tan. ir. 11. 4047/1919. 152
