A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története
Megtisztelte megjelenésével az emlékező ünnepséget Genersich Antal, Wirt Márton, Nagy Dezső, Szentkirályi Zsigmond, Deutsch Béla, Ormos Pál, Fáry Béla, Ivánka Zoltán, Ambrus Endre, Székely Márton, Kassay Dezső, Ocsovszky Vilmos, Baneth Lívia, Balassa Ferenc, Róth László, Gajdén Ernő orvosok, Föl- des Béla közjegyző, Fejérváry Bertalan tanácsnok, Nagy Gábor főjegyző, Dobó Ferenc főszámvevő, Gulyás Imre főmérnök, Asztalos István mérnök, Virágos Lajos állomásfőnök, Vekerdy Sándor mérnök, Bereczk Péter és Müller Mór gyógyszerészek, Goldmann Mór, Seltmann Imre ügyvédek, Kokovay János, Czukor Bálint földbirtokosok, Szabó Sándor és Kruzslicz Mihály törvényhatósági bizottsági tagok, Kalmár Zsigmond rostagyáros, Steiner Ferenc, Szénássy Ernő gazdálkodó és a helyi sajtó képviselői. Miután megtekintették a nagyszerűen felszerelt szanatóriumot, elgyönyörködtek a park szépségeiben. A nyári ebédlőben fehér asztal mellé ültek, ahol Weisz Adolf üdvözlő szavait követően Székely János igazgató, az egyesület jegyzője tekintett vissza az elmúlt negyed évszázad alatt történtekre. „A Szanatórium Egyesület 1902. február 1-jén alakult meg - mondta - Lukács György volt főispánnak és dr. imre József nyug. egyetemi tanárnak tartozunk köszönettel, kik fáradságot nem ismerve munkálkodtak az egyesület megalakítása érdekében. Az említetteken kívül sokat tettek, sokat munkálkodtak a megalakítás érdekében néhai dr. Juhász Mihály polgármester, néhai Fáry Antal takarékpénztári vezérigazgató és néhai dr. Kánitzer Sándor ügyvéd és a szanatórium megalapítása óta vezető orvosa dr. Weisz Adolf... Az intézet fennállása óta 3415 beteget kezelt 223 981 ápolási napon. Az ápolt betegek közül visszanyerte munkaképességét és gyógyultan távozott az intézetből 1930 egyén, vagyis az összes beteg 56.5%-a.” Ezután Genersich Antal egyetemi magántanár, a kórház igazgató-főorvosa emelkedett szólásra, többek között a következőket mondta: „Az a kép, ami itt elébünk tárult, nem a múltat tünteti fel, hanem a jelen akarásának életerős fejlődését mutatja. Mikor ezt megállapítom, felvetődik a kérdés, mik voltak azok a tényezők, amelyek ezt az intézményt életre hívták és fenntartják. Nem más, mint az emberszeretet és a hivatásszeretet... Csak így fejlődhetett s így lehetett naggyá és az egész országban elismertté a kútvölgyi szanatórium, amely ma már minden tekintetben felveheti a versenyt az ország bármelyik hasonló közegészségügyi intézményével. Áldja meg az Isten azt a munkát, amit dr. Weisz Adolf végez.”''5 Weisz Adolf igazságérzete tiltakozott minden olyan dolog ellen, ami törvényellenes volt. Szokássá vált, hogy a gyógykezelés lejártával az intézetet elhagyó férfibetegek a távozásuk előtti napokban mindent megpróbáltak, hogy a biztosítási intézet által részükre átadott útiköltségen egy feledhetetlen görbe éjszaka után, melyet Hódmezővásárhelyen töltöttek el, utazzanak haza. Ezekre a mindenre odafigyelő és mindent látó főorvos keményen lecsapott, amit az OTI Szanatóriumi Osztályának írt levele is bizonyítja. „Bereczky Jenő és 55 Vásárhelyi Újság, 1933. júl. 27. 116
