A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története

si díj egy negyedév elteltével, augusztus 1 -jétöl mindkét kategóriában 20 koro­nával emelkedik személyenként.21 Hódmezővásárhely szerény keretek közt, 20 ággyal működő, büszke, szép al­kotásának betegei és ápolószemélyzete nagy ünnepséget rendezett 1922. március 15-ének tiszteletére, amelyen szép számmal vett részt a város vezetősége. A Himnusz eléneklése után (melyet minden beteg énekelt) a Nemzeti dalt Prágai Béla szavalta, az Úton című elbeszélést Molnár Erzsébet mondta el. Tompa Mi­hály Gólyához című versét Márközi József, a Nagy magyar télben címűt Szilvássy Zsuzsanna szavalta. Ezt követte az Ébredj ha tudsz című vers (Kvak Antal), majd az Örüljetek (Fazekas Anna). Kuruc dalokat énekelt Szentesi Jó­zsef, majd újra költemények következtek: Kik voltak a honvédek? (Lőwi Ru­dolf), Székely úton (Hild József) és az Aradi vesztőhelyen (Prágai Béla szavalta). Molnár Sándor szólóban hegedűszámokat adott elő. Jelenlevők az előadás befe­jeztével közösen elénekelték a Szózatot.22 1922-ben már az év kezdetén világossá vált: a téli hónapokban csak úgy lehet működtetni a szanatóriumot, hogy a szükséges tüzelő, burgonya, zsír, cukor, zöldségek stb. beszerzéséhez 5 millió koronára lesz szükség. Az OMP a kért összeg megelőlegezését nem vállalta fel, így kénytelen volt az egyesület az ál­lamhoz fordulni segélyért, ahonnan 50 000 korona meg is érkezett. Nagy nélkü­lözések között, jószívű adakozók 400 ezer korona kamatmentes kölcsönének segítségével a szanatórium átvészelte a telet, de minden tartalékát felemésztette. Nyilvánvaló volt, hogy az 1923-as év 14—15 ezer korona költséget igénylő téli időszakának a szanatórium nem vághat neki. Ezért 1922. október 16-án bizony­talan időre bezárt az intézmény.23 Pár hónap elteltével, 1923. január 20-án dr. Szappanos Mihály magyar királyi egészségügyi főtanácsos közgyűlési felszólalásában azt fejtegette, hogy „most mindenkinek hallani kell a segélykiáltásokat a szanatórium után, ahol szerényen, zajtalanul folyt az élet, ahol jó és szép eredmények születtek, melyeket azért ismernek kevesen, mert a szerény természetű vezető orvos nem állt ki velük dicsekedni, nem vitte ki ezeket a piacra. Megszűnt a szanatórium, pedig tüdőbe­tegek ma is szépszámmal előfordulnak. Nekik nagy szükségük van a szanatóri­umra, mely tiszta levegőt biztosít a betegek számára éjjel-nappal egyaránt, ami éppen tisztaságánál fogva válik ellenségévé a bajnak, mikor annak mérgét el­pusztítja. Megtanítják a betegeket ezek az intézmények a helyes életmódra, és egyúttal az éppen olyan viselkedésre a természet erőivel szemben, amiknek bir­tokában ezután az élet meghosszabbítás rájuk nézve elérhető és biztosítható. Az orvosság és a helyes táplálkozás szüli meg, hogy a test az erő birtokába jut, és azzal győzi le a birtokában lévő nyavalyát biztosan és véglegesen. Mindössze 25 21 Uo. 1921. ápr. 15. 22 Uo. 1922. inárc. 19 22 Uo. 1923. okt. 16. 104

Next

/
Oldalképek
Tartalom