A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2010 (Hódmezővásárhely, 2011)
TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Harc a tüdővész ellen. A kútvölgyi tüdőszanatórium története
A KERESZTES SEREG A szegény tüdővészesekről Szemünk előtt a sírhoz közeleg Egy gyors járású, keresztes sereg: Reánk is, tudjuk, egyképp vár a vég, De a mi sorsunk mégsem az övék. Mienk tavaszból tavaszba vezet, Nekünk még juthat egy-két évtized, Nekik pár hónap, az sem biztosan, Mint gondolnák, hamarabb elrohan Tőlük az élet. Sorainkba járnak, Élők, beszélők, de mégis csak árnyak, Napról-napra mind halványabbra nőnek A mint az utcán velünk szembejönnek, Egyszer csak aztán int az alkony-óra, Még látjuk őket, a mint búcsúzóra Megállnak egy-egy kirakat előtt, Halkan köszöntik az arra menőt: Szemükbe fény van, a mint ránk tekint S mondják: holnap találkozunk megint. Hajh! Az a holnap de sokára késik, Hajh! Várhatunk rá a végtelenségig! A sétasorban, mely ismerte őket, A mint alá s fel mosolyogva jöttek, A szivök égett, szerelembe lángolt, A gomblyukokban mindig friss virág volt Illatával az illanó jelennek: A sétasorban már meg nem jelennek, Elmaradoznak, korai időnek Áldozataként a sorból kidőlnek, Marasztalja őket a fáradozó Ész, tapasztalat, a baráti szó S a gyöngédség, a jóság, szeretet Mi virágot csak összeszedhetett: Útjokba hinti... Mindez kárba vész, Vad hatalommal áll elő a vész, Hol lázrózsáit az arczokra tette, Elsötétedik a halál keresztje S felette minden emberi tudásnak Láthatatlan lények sírt sírokra ásnak, Ijesztve nő a zord birodalom, Mind több lakója lesz fiatalon, S a részvétkönnyet hasztalan töröljük, Ok elmennek, mert nincsen - levegőjük Szemünk előtt a sírhoz közeleg E gyorsjárású keresztes sereg: Leányok, ifjak féltett tábora, Élő remények haldokló sora, Volt zöld hajtás, mely csak hazudva él Megannyi hulló, szállongó levél A fáról, melynek itt van gyökere, Melynek kincs minden kicsi levele, Ha hull belőle, vesztesek vagyunk, Szegényebbek, gyengébbek mi magunk A fáról, melynek Nemzet a neve! Ki áll az útba, vajh kimondja nékik: Megadjatok! Nem kell már menni végigJertek csak erre s oda visszatértek, Hol az élet lesz ismét a tiétek! Higyj jó anya! Könnyeid kiapadnak, Lesz levegője ismét a fiadnak, Meglásd, hogy megjön régi színe, kedve S nem ő, a baj, a vész lesz eltemetve, Ha pedig nincs a sorstól rája módod, Nem kell azért még félned, zúgolódnod, Hol roskad a nép a teher alatt, Kevés a napi betevő falat, Panasz, nyomor és szenvedés özön, Reménytelenség, átok beköszön: Ott is hangzik: anyák reméljetek, Kit elhagynának, nincs síró, beteg, Ki itt a magyar földön született, Mindenki kap levegőt, életet! Mi szerzi ezt meg édes győzelemmel? Az a tudat, hogy testvér minden ember, Egy örök isten lakozik felettünk, Nincs hát különbség, bármint is születtünk S legszebb vallás, míg éltünk napja süt: Egymást! Egymásért! Mindig Mindenütt Hiába milliónyi hadsereg, Hadúri szóra kivont fegyverek, Hazádhoz, trónhoz a hűség-erény, Rohamlépés az alkotás terén, 101
