A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből

dezetet e célra nem találtak, egyelőre csak a pénz kezeléséről határoztak olyképpen, hogy a gondnokra bízták. Megemlíti még 50 pengő forintos alapítványát, amelyet Bereczk Pál Tanári Alapítvány címen kívánt megörökíteni. Majd feljegyzéseit így folytatja: „Ugyancsak felajánlottam a ref. egyháznak a város és a temető közt fekvő hat hold földemet (1.100 ölével) temető céljaira. Részletes ajánlatomban megírtam, hogy az egész temetőt kőfallal körül keríttetem, bele halottasházat és kertészlakot építtetek téglából. Kikötöttem azonban, hogy a temető legközepébe magamnak tartok fenn sírhelyet. Itt kriptát fogok magamnak és a családomnak építtetni. Ezenkívül öt kriptának való helyet tartok fenn, hogy azokat tetszésem szerint elajándékozhassam. A hat hold többi sírhelyeivel az egyház, mint tulajdonával maga rendelkezik, eladja a sírhelyeket, vagy ingyen hivatalbélieknek adományozza. Az eladott sírhelyekből származó haszon egy része halottasház, kertészlak és kőkerítés későbbi javítására lesz szükséges. Aki sírhelyet vesz, nem köteles kriptát építeni, de arra kötelezendő lenne, hogy kőből vagy vasból emléket állítson, hogy évszázadok múlva is megleljék az unokák, hol nyugszanak ősapáik. A temetőt pompás kertformára akartam létesíteni s mindég szépítettem volna, ameddig csak élek. A kertésznek 500 ft-ot adtam volna, de többet is adtam volna.”

„De miután kikötöttem, hogy a temetőbe semmiféle négylábú állatot beleereszteni nem szabad, sőt a szárnyas állatokat is, melyeket tiltani lehet, ki kell pusztítani, mert azok is rontanak a virágos sírokon, tovább kikötöttem, hogy Bereczk Pál temetőnek neveztessen el - ez utóbbi kikötésembe beléakaszkodtak és azt mondták, hogy hiúság és hírvágy az egész! Ajánlatomat e formába nem fogadták, én pedig egy finom kifogás mellett visszaléptem. Sokan megbánták a dolgot, de ekkor már én nem akartam róla hallani. Ostobaság volt ezt el nem fogadni, mert 20.000 ft-ot is megért volna. Most is megér a puszta föld - mert 200 a ölével házhelynek lett eladva - 12.000 ft-ot, mely summát bé is hozta.”

Az 1850-es években az értelmiségi társadalmat a közművelődési intézmények alapítása foglalkoztatta, de nem tudtak megegyezni, hogy „zenészed” társulatot, állandó színpadot vagy kaszinót alapítsanak-e először. A Kaszinó iratai között Bereczk Zoltán egy rövid és tömör summázatra bukkant: „azonban a sok szép beszédeken és tervezgetéseken kívül egyetlen szíves [érdemi] lépés sem tétetett”. „Ebből az idézetből is látjuk, hogy a város csekély számú és vagyonilag is erőtlen értelmisége [...] némi habozás után egyenlőre egyik mellett, és pedig a kaszinó mellett döntött, mert ebben alkalom kínálkozott a »díszes és illendő társalgásra«” - írja családtörténeti művében Bereczk Zoltán.

„A Kaszinó egy darabig a »Vásárhelyi Kör« elnevezés alatt működött, »Alap és Rendszabályaiból« megtudjuk a nemes kör célját is. A kör: célszerű olvasással párosult díszes társalgás végett összeállított egyesület. Pál az elsők között volt, aki felismerte az intelligencia [értelmiség] tömörülésének társadalmi súlyát s e célból nem csak összeköttetéseit használta fel, hanem anyagi áldozatokkal is előmozdította a kaszinó létesítését: ingyen két szobát bocsájtván a kaszinó rendelkezésére” - idézzük Bereczk Zoltán tollából.

41