A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944
nak - elégedetten nyugtázta, hogy „a mai kötött gazdálkodás mellett mint a cukrot, fát és más cikkeket, úgy a bőrt is a Baross Szövetség közbenjárásával sikerült a zsidó kézből kiragadni”.31 Az ágazat zsidótlanítását szorgalmazóknak azonban csak egy évvel később lehetett okuk teljes elégedettségre. 1941 áprilisában a közellátási miniszter hatósági kijelöléshez kötötte a talpbőr és lábbeli kis- és nagykereskedést32 is. A Balassa József és Balassa György közkereseti társaság kijelölési kérelmében leírta, hogy a kész cipő árukészletének és forgalmának kétharmadát teszi ki, ezért további árusítása nélkülözhetetlen a cég fennmaradásához, amely 11 alkalmazottnak, közülük 10 kereszténynek biztosít megélhetést.33 A Mandl és Patzauer cég arra hivatkozott, hogy a vállalat mindkét tagja, Mandl Izidor és Patzauer Ede a háborúban szerzett vitézségi érem alapján kivételezettnek számít, 20 éve fennálló üzletükben pedig 4 alkalmazott közül 3 keresztény.34 Az iparhatóság tanácsnoka viszont azzal a megjegyzéssel terjesztette be a polgármesternek a kijelölendők névjegyzékét, hogy az abban foglalt 14 cég mind igazoltan keresztény - egyben Baross-tag -, a zsidókat pedig elutasítani javasolta.35 Fellebbezésnek helye nem volt, a kihagyottak kiárusítás után fennmaradó készleteinek felhasználásáról az iparhatóság dolga volt intézkedni.36 A Baross Szövetség bábáskodásával számos zsidó cég vándorolt keresztény vállalkozók kezébe. A kereskedelmi csoport elnöke például kivásárolta az - utóbb a Vásárhelyi Reggeli Újság által az Alföld legnagyobb és legjobban felszerelt ilyen cégeként méltatott - Ániszfeld Vaskereskedelmi Rt.-t, amely 1941 decemberében immár Négyessy Lajos Vaskereskedelmi Rt. cégér alatt, „tiszta keresztény tőkével, becsületes magyar kezekben” nyílt újra.37 Florváth József 1942 októberében vette át Toffler Géza Síp utcai üzletét, és azzal a megjegyzéssel kért az iparhatóságtól vegyeskereskedői iparigazolványt, hogy megfelelő szakképzettségű, fiatal és törekvő kereskedőként a fogyasztók igényeit jobban tudja szolgálni, mint az üzlet korábbi tulajdonosa, „akinek a kezében már csak zsidó voltánál fogva is, teljes sorvadásnak indult”. Azt már nem hangsúlyozta ennyire, hogy az utóbb Négyessyre „keresztelt” Ániszfeld Rt. volt az, amely - úgy tűnik, „zsidó volta” ellenére - megfelelő szakképzettséget tudott neki nyújtani.38 Abban azonban igaza volt, hogy az üzlet Toffler Géza „zsidó volta” miatt ment tönkre: mint ilyen ugyanis számos fontos árucikkel nem kereskedhetett (cukor, liszt, rizs, petróleum, tűzifa, szappan, szén stb.), ami nagyarányú forga31 Uo. Főisp. ir. Közellátási kormánybiztosi iratok, 451/1941. ill. Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 5747/1940. 32 A 200.400/1941. KM. sz. rendelet. 33 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 2913/1941. 34 Uo. 3040/1941. 35 Uo. 3141/1941. J<’Uo. Polgm. Hiv. ir. Elnöki iratok (a továbbiakban: Ein. ir.), 220/1941.-4414/1941. ein. sz. 37 VRÚ, 1941. dec. 14. „Négyessy Lajos vasnagykereskedése” 38 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 7994/1942. 95
