A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944
Baross-tag - biztosítani tudta a fogyasztók zavartalan ellátását, zsidó kijelölését nem tartották szükségesnek.25 A helyi bőr- és cipőkereskedelem szintén a Baross Szövetség hathatós közreműködésével került nem-zsidó vállalatok irányítása alá, ez esetben azonban az árjásítás már nem volt ilyen zökkenőmentes. Az antiszemita törvénykezés kezdetekor az ágazatot Vásárhelyen túlnyomórészt zsidó cégek bonyolították. Bár bőven akadt keresztény jelentkező a helyükre, a könnyen jött lehetőségért heves konkurenciaharc indult, és az új cégek esetenként sem elegendő gyakorlattal, sem megfelelő tőkével nem rendelkeztek ahhoz, hogy életképesek legyenek. A zárolt börcikkek kiadását az iparügyi miniszter az Anyaggazdálkodás Bőripari Bizottsága hatáskörébe utalta,26 innen kellett igényelnie, aki feldolgozás vagy továbbadás céljából vásárolni akart. Az anyagelosztásban szerepet vállaltak az Ipartestületek is: a nyersanyagot az ő közreműködésükkel vásárolták meg a bőrkereskedők, akik azután azt a bőrfeldolgozó iparosokhoz továbbították. A bőrelosztásnál természetesen a keresztény kereskedők élveztek elsőbbséget, zsidókat csak az ágazat működtetéséhez elengedhetetlenül szükséges mértékben szabadott részesíteni. Ez a mérték azonban sok helyen messze több volt, mint amit az „őrségváltók” elfogadhatónak gondolhattak. A több oldalról érkező panaszok miatt 1940 márciusában az iparügyi miniszter szigorúan bizalmas körlevélben27 utasította az iparhatóságokat: gondoskodjanak róla, hogy az Ipartestületek a kiutalt bőrmennyiség legalább 70%-át keresztény bőrkereskedőknek juttassák.28 A Hódmezővásárhelyi Ipartestület ennek fényében igyekezett korlátozni a zsidó kereskedők részesedését, ami nem volt egyszerű feladat, mivel az addigi 95%-ot kellett néhány hónapon belül 30%-ra redukálni. Utóbbiak persze tettek néhány eredménytelen kísérletet korábbi részesedésük legalább bizonyos mértékű fenntartására, de pl. özv. Klein Miksáné ilyen irányú kérelmét az Ipartestület úgy kommentálta a főispánnak, hogy az nem több, mint egy különösebben elfogadható indok nélküli próbálkozás a törvény rendelkezéseinek enyhítésére, hozzátéve, hogy Kleinné az anyagkiosztásnál egyelőre még a forgalmának megfelelő arányban részesül, mihelyt azonban a keresztény kereskedők megerősödnek, természetesen ezt is le fogják szállítani.29 1940 augusztusára sikerült is a zsidó kereskedők nyersanyag-részesedését 30%-ra redukálni, a keresztény cégek között szétosztandó 70%-ot kivétel nélkül Baross-tagok kapták.30 Egyikük, a Szénási és Holti cég - bár a főispánhoz írt panaszbeadványában sérelmezte, hogy a keresztényeknek járó 70% legnagyobb része nem hozzáértő kereskedőkhöz jut, hanem új keletű cégekhez, amik csak a már meglévők kárán próbálkoz25 Uo. Polgm. Hív. ír. Közigazgatási iratok (a továbbiakban: Közig, ir.), 526/1944. - Ide csat.: 112/1941.-434/1941. 26 A 10.670/1939. ME. sz. rendelet 1. § alapján kiadott 65.000/1939. IpM. sz. rendelet. 27 A 12.453/1940. c. Vili. IpM. sz. rendelet. 2X CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 5747/1940. 29 Uo. Főisp. ir. Alt. ir. 278/1940. 30 Uo. Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 5747/1940. 94
