A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MARGITTÁ! LINDA: A gazdasági „őrségváltás” élén - A Baross Szövetség működése Hódmezővásárhelyen 1938-1944
bi) foglalkozásokat, a zsidó iparjogosultak számaránya Hódmezővásárhelyen (8%)22 mégsem volt kimagasló, legalábbis más településekhez, illetve a törvényben maximálthoz képest. „Térfoglalásuk” a helyi gazdaságban összességében nézve semmiképpen nem volt „túlzottnak” nevezhető, az egyes ágazatokban viszont nagyon eltérő mértékben képviseltették magukat. Voltak olyan szakmák, részterületek, amelyeket szinte kizárólag zsidók működtettek (ilyen volt pl. a bőrkereskedelem), mint ahogy olyanok is, ahol szinte egyáltalán nem voltak jelen. Mindazonáltal a helyi ipari hatóságok és az őket ebben támogató egyének, szervezetek a következő évek egyik legfontosabb feladatának a zsidó iparjogosultak arányszámának - legalábbis az antiszemita törvénykezés szempontjából - vállalhatóbb szintre szorítását tekintették. A zsidók gazdasági szerepvállalásának korlátozására egyebek mellett hatékony módszernek bizonyult az a folyamat, amely során - a gazdasági kormányzat központosító törekvései nyomán, valamint a háborús anyaggazdálkodási és közellátási viszonyok miatt - a legjelentősebb közellátási és élelmezési cikkekkel történő kereskedést sorra hatósági kijelöléshez kötötték. Ilyen kijelölést pedig - hacsak nem volt közszempontból kivételesen indokolt - zsidók nem kaptak. A Baross Szövetség helyi szervezetei viszont kulcsszerephez jutottak a kötött áruk (fa, szén, petróleum, bőr, cipő, cukor, szappan stb.) kereskedésével megbízott cégek kiválasztásában. A tűzifa és tüzelőanyag forgalmazását például 1940 őszén korlátozta a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter.23 A Baross országos elnöksége már a rendelkezés megjelenése előtt bizalmas körlevélben hívta fel a főispánok figyelmét - az ő feladatuk volt, hogy a törvényhatóságuk területén lévő zárolt készleteket a helyi viszonyok ismeretében felosszák a kereskedők között hogy az intézkedés újabb alkalmat kínál az „idegenfajú kereskedelemmel szemben” a keresztény magyar kereskedelem megerősítésére, és kérte őket, hogy a rendelet végrehajtásakor legyenek tekintettel a keresztény kereskedőkre, közöttük is a Baross Szövetség tagjaira.24 Vásárhelyen 131 keresztény mellett 9 zsidó cég kért kijelölést. Szinte mindegyikük felmutatott mentességet, vagy legalább valami méltánylást érdemlő okot, amiben - és az iparhatóság jóindulatában - bízva esélyt láthatott arra, hogy kérelmét pozitívan bírálják el. Az ipari hatóságokat viszont, úgy tűnik, nem túlzottan érdekelték sem a zsidó kiskereskedők megélhetési gondjai, sem pedig a mentességi papírok. Mivel a 131 keresztény kereskedő - túlnyomó többségük 22 CSML HL Polgm. Hiv. ir. Közig. Üo. ir. 1588/1940. ill. 177/1943. A második zsidótörvény végrehajtási rendelete (7720/1939. M.E. sz.) értelmében az ipari hatóságoknak származás szerinti kimutatást kellett készíteniük az iparjogosultakról. Ebből kiderül, hogy a városban 2333 keresztény, 215 zsidó és 12 kivételezett zsidó bírt iparengedéllyel. A keresztényeknek kiadott iparjogosítványok száma 2476, a zsidónak minősülök 247-et, a kivétel alá esők 17-et birtokoltak. 24 A 83.000/1940. KKM. sz. rendelet értelmében. 24 CSML HL Hódmezővásárhely város főispánjának iratai (a továbbiakban: Főisp. ir.), Általános iratok (a továbbiakban: Ált. ir.), 307/1940. 93
