A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
román katonák érkeztek. Egy golyó a kútnál Papot szíven találta, aki jaj szó nélkül azonnal meghalt. A hivatalos kimutatásban az olvasható, hogy „közvetlen közelről, minden indokolás nélkül lelőtte egy román katona”.30 22-én délután háromkor már elcsattant az első román ágyúgolyó a mártélyi kápolna tornyán. A Seres vendéglő mögött, egy másik közlés szerint az állomás előtt volt felállítva a vörösök két ágyúja, beállítva a városra. Arra, hogy lőjenek is velük, már nem futotta az idő. Egymás után csattogtak a román lövedékek a kis faluban, amelyből a legtöbb ember futva menekült. Ferenczi Mihálynak az iskolával szemben volt kis gaztetejű házába öt óra táján becsapódó gránát az idős zsellért, a feleségét és menyecske lányukat megölte, a vejüket pedig súlyosan megsebesítette. Találat érte a Elegedüs-féle vendéglőt és átellenben három házat is.31 Mindszentről a vöröskatonák, akiknek egy gyalogos százada 20-án reggel kelt át a Tiszán és aznap este a kocsmákban bált tartottak a győzelem megünneplésére, 22-én elindultak Vásárhely felé. Délután a községháza előtt azonban az emberek már ijedt arccal suttogják, hogy árulás történt, s egyre érkeznek a kocsik sebesült katonákkal.32 A Vásárhelyen és határában lefolyt harcoknak egyetlen vöröskatona áldozatáról van tudomás. A 21-i visszavonuláskor, több lövéstől találva esett el az utcai harcokban, és másnapra virradóra találták meg a Borz utca legvégén, a Steiner- féle fűrésztelep mellett. Iratok nem voltak nála.33 A románok ugyanakkor aránytalanul magas veszteséget szenvedtek. 22-én egy 1. vadász-zászlóalj beli főhadnagy 9 darab elsőrendű koporsót rendelt meg az elhalt katonák számára Kardos Ignác temetkezési vállalkozónál.34 Aznap valójában 11 katonájuk esett el, köztük két hadnagy és egy hadapród őrmester. Kettőjük holttestét csak július, illetve augusztus vége felé találták meg, az utóbbit egy mártélyi tanya mellett a kukoricásban. Egy tizedes 23-án, az a két közkatona pedig, akiket 23-án és 24-én vet30 CSML HL Tan. ir. II. 4047/1919.; MAKÓ 2004. 266.; VRÚ, 1919. júl. 28. - Ideiglenesen a tanya közelében temették el, augusztus 8-án édesanyja kérésére, a román parancsnokság engedélyével azután exhumálták. Az ennek kapcsán megjelent híradás ekképp írta le az esetet: A 3145. számú tanyán éppen dolgoztak a részesek, amikor a harcoló csapatok vonala szabályosan felfejlődött Mártély irányában. Látván, milyen veszélyes zónába esik a tanya területe, az ottaniak azonnal besiettek a tanyaépületbe, egyedül Pap maradt az udvaron. Egyszerre egy többtagú járőr fordult be a tanyára és egyenesen feléje tartott. Mivel katonaruha volt rajta, a románok megragadták, és magukkal akarták vinni. A gazda és felesége kirohantak az udvarra, s kérlelték a katonákat, hogy ne bántsák, náluk dolgozik. A románok nem érthették meg a védekező szavakat, Papot megragadták, a tanya udvarának szélére vonszolták, a földre lökték és néhány lépésnyi távolságból rátüzeltek. - A véletlenség áldozata. Vörös katonának nézték = VRÚ, 1919. aug. 10. 31 VRÚ, 1919. júl. 28.; 1920. júl. 20., 1928. jan. 14.; MN, 1919. aug. 10. 32 BÓNA József: Mindszent = Szentes. Szerk.: NAGY Imre. Budapest, 1928. 344.; Mindszent története és népélete. Szerk.: JUHÁSZ Antal. Mindszent, 1996. (A továbbiakban: Mindszent története 1996.) 226. 33 MN, VRÚ, 1919. aug. 10. A töltés lábába hántolták el ideiglenesen, augusztusban azután a román parancsnokság rendelkezésére exhumálták, és bevitték a Kincses temetőbe. 34 CSML HL Tan. ir. 11. 1520/1919. Az összesen 1440 korona kifizetése már elmaradt. 64
