A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A vörös offenzíva és a román megtorlás Hódmezővásárhelyen 1919-ben
A megszállás alatt csak megalázást tapasztalt munkásság egyelőre nem kívánt részt venni a város ügyeinek intézésében, és a rendőrséggel sem volt hajlandó együttműködni. A lakossághoz intézett felhívás közölte, hogy a városban a tanács és a polgármester gondoskodik a rendről, és intettek a bosszúállástól. A kocsmákat, a színházat és a mozit bezáratták, az utcán a közlekedést 11 óráig engedélyezték. Éjszakára népőrség szervezését határozták el, és a munkanélküli szervezett munkásokat jelentkezésre hívták fel a korábban 1-es számú munkás- otthonnak kinevezett Szarvas vendéglőbe (ma a tűzoltóság épülete). Kérték, hogy az esetleg visszamaradt román katonákat bántalmazás nélkül vezessék fel a városházára, „vörös katonáinkat pedig fogadják méltó szeretettel”.10 * A Vörös Hadsereg első járőre délután fél egykor vonult be. A városházánál megjelenő három porlepte harcost a nép éljenzéssel fogadta, munkás leányok és asszonyok virággal tűzdelték tele sapkájukat és blúzukat. Értekeztek a rendőrfőkapitánnyal és a munkásság vezetőivel, majd ebéd után a város hintóiba befogató munkásvezetők kíséretében visszatértek csapattestükhöz.11 „A Vásárhelyen elvetett bolseviki mag fő-fő gondviselője”-ként aposztrofált, a proletárhatalom feltétlen megvédésének híveként ismert Takács Ferenc a lejáratását célzó későbbi újságcikk szerint „fogta magát, kocsira ült s kihajtatott Mártélyra, hogy ott üdvözlő szavakkal fogadja Szamuely katonáit. Visszajövet örömtől sugárzott az arca, szemében a boldogság tüze lobogott s szinte túlvilági gyönyörrel hagyta el ajkát a szó: - Holnap jön Tibor testvér!”12 Közszájon forgott, hogy egy elcsapott városi díjnok, a vörösök elé kiment Jaksa János, illetve „a megmozdult vezér urak” listát vittek magukkal a polgárság köréből kivégzendők nevével.13 Július 20-a izgatott várakozással telt el. A Mártély felett a hajnali órákban átkelt vörös katonaság azonban a további előnyomulás helyett letáborozott a faluban, és „egész nap ment az ivás a két kocsmában”.14 15 A visszaemlékezésben leírt jelenség pontosan beleillik a Vörös Hadseregben visszavonhatatlanul megindult demoralizálódási folyamatról már ismert képbe.13 A szolnoki ezred I. 10 Uo. 1919. júl. 20, 22. " Uo.; VRÚ, 1919. aug. 31. 12 VRÚ, 1919. aug. 10. Takács már áprilisban forradalmi törvényszék felállítását és munkászászlóalj megalakítása céljából fegyverek kiosztását indítványozta. Utóbbit a helyben megválasztott Földműves, Munkás- és Katonatanács elvben egyhangúan elfogadta, és távirati felhatalmazást kért rá a hadügyi népbiztostól. CSML HL Tan. ir. II. 2429/1919., Hódmezővásárhely Város Földműves, Munkás- és Katonatanácsának iratai. 13 MOL K 32.; VRÚ, 1919. aug. 31., 1920. júl. 20. 14 CSML MSZMP Archívum 52. 4. Visszaemlékezések. Kovács János mezőtúri csatornaőr közlése. - Az egykori vöröskatona 1954-ben Mezőtúrról levélben kereste meg a Magyar Dolgozók Pártja akkor Vásárhelyen székelő Csongrád megyei bizottságát, felidézve az itteni harcokat. Kérte, hogy személyesen is keressék fel, jelezvén, hogy sok mindent el tudna mondani itteni élményeiről, a pártbizottság munkatársa azonban egy udvarias hangú válaszlevéllel sajnos lezárta az ügyet. 15 A vezérkari főnök, Julier Ferenc is megállapítani kényszerült július 25-én kelt lemondó levelében, hogy „a felvidéki visszahódított területek kiürítése a hadsereg fegyelmét megrendítette”, „ez a csapat az marad, ami volt: egy fegyelmezetlen, könnyen lelkesíthető, de annál gyorsabban lelohadó társaság”. Egyik példaként hozta fel, hogy „a Szentesnél átkelt 2. hadosztály megelégedett 59
