A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - HERCZEG MIHÁL Y: Kisvállalkozások Susánban 1920-1950
találtunk. A 11. világháború alatti és utáni időkben reneszánszát élte ez a mesterség. 1949-ben kettőt említ az AVO-jelentés. Nekünk 8-nak a működéséről van tudomásunk. 22. Tímár A cserzővargák és a fehértímárok ideje lejárt. A gyárak bőreivel nem bírták a versenyt. Az elhullott állatok bőrének hasznosítása néhánynak még egy ideig munkát adott. 1926- ban a városban 5 tímár dolgozott, 1931-ben már csak egy. Az 1940. évi lajstromban még mindig előfordult Susánban 1 fő. 23. Csizmadia A csizmaviselet összefüggött a paraszti világgal. Hóban, sárban enélkül nem lehetett létezni. Még a cseléd bérében is ott látjuk, igaz, csak a fordított marhabőr csizmákat. Az ünneplő csizma boxbőrből készült. 1926-ban a városban 86, Susánban 19 csizmadiát mutattak ki. 1931-ben a városban 107, Susánban 19 működött, de még 1940-ben is ösz- szeírtak az 1939. IV. te. alá nem eső 14 csizmadiát. 1946-1947 után már rohamosan terjedt a gyári készítésű gumicsizma. 24. Cipész A cipész a pantallós emberek és a nők lábbeli-készítője. Az I. világháború anyaghiányos világában a cipészek és csizmadiák létrehozták a „Bőrfeldolgozó Iparosok Anyagbeszerző Termelő és Értékesítő Szövetkezef’-ét. Ez azonban 1925-ben bebukott. 1926-ban a városban 143, Susánban 37 a cipészek száma, 1931-ben 25. A nem zsidók összeírásában még mindig 24 susáni cipész szerepel. 25. Kaptafakészítő A suszterok és a csizmadiák nem tudtak kaptafa és sámfák nélkül dolgozni. Korszakunkban a városban 2 kaptafagyár özönével árasztotta el a régiót ezekkel a nélkülözhetetlen eszközökkel. A városi 7 kaptafakészítő mellett Susánban is próbálkozott egy. 26. Papucsos A parasztemberek és a nőszemélyek elengedhetetlen lábbelije a papucs. 1926-ban a városban 68, Susánban 11 papucsos működött. Az 1931. évi Címjegyzékben 69 volt a városban, Susánban pedig 8. Még 1940-ben is említettek 6 susáni papucsost. Ekkor terjedni kezdett a fatalpú papucs. 27. Mészáros és hentes 1926-ban 36-ban és 1931-ben is 46 a városban, Susánban pedig 12. 28. Sütő (pék) A városban 27, majd 1931-ben 31. Susánban 8 illetve 9. 1949-ben már csak 3. A 11. világháború alatt és után bevezetett jegyrendszer behatárolta a pékek termelési lehetőségeit. 1947-ben három pék Sütőipari Szövetkezetét alapított. 1948-ban 48 tagjuk volt. 1949-ben a sütőiparban „községi vállalatot” kellett létrehozni. 29. Molnár A városban 41 molnárt tartottak nyilván, Susánban 7-et. 1940-ben 2 nem tekinthető zsidónak. 30. Olajütő A II. világháború alatti napraforgó-olajütőt 1948-ban a tulajdonos önként átadta a Földműves Szövetkezetnek. 31. Tarhonya-, tészta- és korpaélesztő-készítő Susánban az Iparlajstrom szerint 4 tarhonyakészítő kapott engedélyt. 32. Szitakészítő és rostás A városban 4 szitás és 2 rostakészítő közül 1-1 Susánban működött. 421
