A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - ROSZTÓCZYNÉ KENÉZ JULIANNA: Fejezetek a Bereczk család történetéből
ROSZTOCZYNE KEN EZ JULIANNA FEJEZETEK A BERECZK CSALÁD TÖRTÉNETÉBŐL I. Részletek id. Bereczk Pál 1874-ben kelt visszaemlékezéseiből és Bereczk Zoltán családtörténeti müvéből Bereczk Pál az új világ hajnalán, a Nagy Francia Forradalom lecsengése után, Ferenc császár uralkodása idején, 1801. július 12-én született. 12 éves gyerek volt még, amikor gyakran emlegették előtte a napóleoni háborúkat, a francia császár balszerencsés oroszországi hadjáratát. 16 éves korában átélt egy komoly pénzügyi válságot, ami a fizetőeszköz devalvációjával járt együtt. Fiatal férfi volt, amikor beköszöntött a reformkor, melynek tevőleges részesévé is vált. Tanúja volt az 1848. évi forradalom és szabadságharcnak, majd az abszolutizmus kora eseményeinek. Idős korában ismét sorsfordító idők következtek: megérte a kiegyezést, az 1873-as bécsi tőzsdeösszeomlást, amelyben elvesztette vagyonának jelentős hányadát. 77 éves volt már, mikor két fia is a boszniai harctéren szolgált s vett részt az okkupációban. Kisgyermekkoráról saját kezű feljegyzéseiben így ír: „Két éves koromban vörös himlőben súlyosan megbetegedtem, és torkomban nagy seb esett, úgy, hogy torkom mesztelenül volt. Az orvosok ezt a sebet keményen béragasztották és az alatt a seb béforrt, de a matéria ott ki nem tisztulhatott és így a fülemen folyt ki. Szüleim mindent megpróbáltak gyógyulásomért, de mind hasztalan volt, sőt bal fülemet végképpen elrontották. [...] Pedig én és Péter testvér bátyám a városban legelsőknek voltunk béoltva; az áldott Jenner orvos találmányával, ő találta fel legelőször a tehénhimlőt a kisdedekbe és gyermekekbe béoltani.” Halláskárosodása miatt lassabban haladt a tanulmányaival, de sikeresen érettségizett Vásárhelyen. Tanulni vágyása Pestre vitte, néhány félévet a jogon, párat pedig az orvosi karon hallgatott, majd itthon gazdálkodásba kezdett özvegy anyja, valamint testvére mellett. 1855-ben megnősült, ezt követően négy gyermeke nevelésének gondjai és a gazdaság vezetése mellett a közélet ügyei foglalták le idejét. Legidősebb fia volt neki a legkedvesebb, „Paksinak” külön fejezetet is szentelt memoárjaiban. Pillantsunk bele: „Boldogan éltünk [feleségemmel], mint szerelmes házaspárok. Az én nagy örömömre nőm Soós Julianna teherbe esett csakhamar. Ekkor születtél meg te Pál fiam, 1846 január 4-én, estve alkonyo- dáskor. Akkor éppen vendégeink voltak: Wagner patikárus és Kiss Zsigmond, a Kígyó utcán, Pesten lakó gazdag patikárus, midőn kedves nőmet a szülés fájdalmai kezdték háborgatni. [...] Lefektettük az ágyra, de csakhamar édesanyja: Soós Jánosné Csákó Zsófia is ott termett. Én is mindig ott voltam és biztatgattam [...] és egypár órai kínos fájdalmak közt szerencsésen megszülettél Pál fiam. De az a hunefut bába, míg tisztára nem mosott és fel nem öltöztetett, nem mutatott és csak akkor merte a bába mondani: biz ez egy szép fiú gyermek. Azon való 37
