A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
Megfigyeltük a Martinkemencékből kikerült vastuskókat, hogy mennek át a durva és finom alakítás egymást követő műveletein, a hengerelésen, nyíráson, lyukasztáson, fúráson, esztergáláson. Elvonultunk a gázmotorok, gőzgépek, generátorok, elektromotorok, előmelegítő kemencék, hidraulikus sajtó, hengergépek, lyukasztó nyíró-, egyengető- , fúrógépek, esztergák, elektromos és elektromágneses daruk között. Meg-megálltunk a gépek előtt s néztük és bámultuk, hogy ragadták meg, hogy emelték, húzták, forgatták, nyomták, préselték, igazgatták, lyukasztották, fúrták, egyengették, hajlították, görgették és esztergálták a szájukba adogatott vastömböket... Délután a farkaslyuki szénbányát tekintettük meg. A gyári vasút alsó, fogaskerekű, meredek szakaszát biztonsági okból nem használtuk, de a bakatetői állomástól már vonaton mentünk. Gyalogsétánk óriási salakhordások mellett vezetett el, melyek még füstölögtek a benne izzó parázstól. A régibb salakhordásokon érdemes volt megfigyelnünk, hogy a környező növényzet mint küldi előőrseit és rajvonalait a lejtők, gerincek, tetők elfoglalására. A Bakatetőn volt néhány percnyi szabad időnk, amit a tető arra használt fel, hogy megmutatta Ózd madártávlati panorámáját. A község fátlansága bizony rideg képet nyújtott, de a munkástelep rengeteg jegenyéje s a tetők vörös színe kedves kontraszttal gyönyörködtették látásukat. A gyári vonat szerpentineken kapaszkodott föl, aztán meredek hegyoldal párkányán, egy nagy hurokszerű fordulással s több apróbb kanyarulattal haladt velünk. Útközben tájképeket, cigánytanyát, kihalt bányatelepet, régi bányákat, bányasiklót és érdekes földalakzatokat mutogatott. A bányatelepen Holzmann Gusztáv erdőgondnok és Zsigmondy Hugó erdőmérnök uraknak a szó szoros értelmében is belénk karoló meleg szívessége fogadott. Míg a villanyos bányaszerelvény előállott, hogy bennünket a Gyürky-támába vigyen, az igazgató úr megmutatta büszkeségét, a gyári szövőt. Gyorsan szaladtunk a kis vetélők, a szövőszék kifeszített fonalai között, a kattogás zaja betöltötte a termet. Az elektromos bányavonat megindult velünk, [...] mintha a saját kriptánk falai között haladtunk volna. Künn maradt az élet, s hozzánk szegődött mint borzalmas királyi kísérlet, halál őfelsége. Ott bújt álruhában körülöttünk a dohos levegőben és a sötétségben, ott lesett ránk a boltozatot támasztó tölgygerendák likacsaiból s ott rémlett közel felettünk a vezeték drótján, elektromos áramba öltözötten. [...] Húsz percig haladtunk így, csepegéses és zuhatagos támaszakaszokon, egyenes vonalban és fordulattal. Sápadt- ra világított arcokkal ültünk szorosan egymás mellett és egymással szemben... Átéreztem a bányászéletnek, ennek a vakondokéletnek, minden nyomorát. Napfény, szabad levegő, jó víz hiányát, a terhes lapátolásokat, a verejtékes, küzdelmes csákánymunkát, a beomlások, robbantások és villanyáram veszedelmeit. Mindennap élve föld alá temetkezni, mindennap úgy lépni be a tárna száján, úgy szállni le az akna torkába, mintha egy nagy, közös sötét koporsóba lépnénk, s talán sohasem fogjuk meglátni többé az Isten szép világát. Most már tartalmat, sötét és komor tartalmat nyert bennem az a játékosnak tetsző bányásznóta: Szerencse föl. Szerencse le, Ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, Mint bérctetőt a förgeteg. Megértettem a bányászlélek mély és őszinte vallásosságát. De megértettem a babonáit is. Olyan környezetben él, amelyből a képzelet csak rossz szellemek, gnómok, manók, 384
