A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: A filoxéra elleni védekezés Hódmezővásárhelyen a 19-20. század fordulóján
hogy a szőlő jól bírja az elöntéseket. Dáni legfőbb érvként azt hozta fel, hogy a telepítési költségek meglehetősen alacsonynak tekinthetőek ebben az esetben, mivel az időszakosan visszatérő árvizek miatt nem szükséges oltványokat használni.'’ Leszögezte azt is, hogy a filoxéra elleni védekezés egyik legbiztosabb módja éppen a vízzel történő elárasztás, amelynek hatására a kártevő elpusztul. Előfordulhat ugyan, hogy az áradások miatt a termés elmarad, ám a termékeny talajokon a megfelelő termesztési eljárások alkalmazása mellett nagy mennyiségű szőlővel lehet számolni, ami pótolhatja a kiesést.36 37 A hullámtéri szőlőtelepítések a 19-20. század fordulóján Hódmezővásárhelyen tovább folytatódtak, hiszen 1906-ban mintegy 130 kát. hold ártéri szőlőterület birtokosai megalakították a Mártély-Hullámtéri Hegyközséget.38 Összegzés A fdoxéra Hódmezővásárhelyen a természeti adottságok miatt negatív hatást gyakorolt, ami a szőlőkultúra jelentős mértékű háttérbe szorulását jelentette. A város határában Szegeddel, Kecskeméttel vagy más Duna-Tisza közi településekkel ellentétben nem állt rendelkezésre nagy kiterjedésű, immúnis homokterület, ezért nem bontakozhatott ki széles körben a homoki szőlőtermesztés. A rendelkezésre álló forrásokból egyértelműen kitűnik az, hogy Hódmezővásárhelyen a kártevő ellen a 19-20. század fordulóján használatos védekezési eljárások szinte mindegyikét megpróbálták alkalmazni. A kötött talajú határrészeken az oltványok telepítése, az ártéren az időszakos vízborítás, más, szőlőültetésre alkalmas térségeken pedig a homok immunitása nyújthatott védelmet a filoxérával szemben. 36 A köztudat az árvizeket a szőlő számára általában előnytelennek és károsnak tartja. A vízzel való elárasztást a fíloxéravész idején 1870-ben Faucon francia mérnök és gravesoni szőlőbirtokos használta először, aki felfigyelt arra, hogy a répaöntözés után a területről kivesztek a rovarok. Ezt a felismerést a szőlőre és a szőlőgyökértetüre is megpróbálta alkalmazni, amelynek eredményeként már félig elpusztult ültetvényeket is sikerült megmentenie. E módszerrel csak kevés helyen, teljesen sík terepen lehetett védekezni kizárólag télen, amikor a növényekben megszűnt a nedvkeringés. 55-70 napig kellett alkalmazni 20-25 cm-es vízmagasság mellett. 2-3 évente megismételték, mivel a filoxéralepett területekről a kártevő visszatérhetett a mentesített ültetvényekre. 1880 végén Franciaországban több mint 5000 hektáron alkalmazták, Magyarországon azonban a szőlőterületek adottságai nem tették lehetővé széles körű elterjedését. A folyók áradásainak kedvező hatását már az ókorban igyekeztek a szőlőskertek öntözésénél kihasználni. Ezt a módszert Dél-Ausztráliában, Langhorne Creekben napjainkban is alkalmazzák, ahol a Bremer folyó árvizét vezetik a tőkék közé, ami elegendő nedvességet biztosít. Argentínában Mendoza vidékén és sok chilei szőlőültetvény esetén az Andokból származó bőséges vízmennyiség könnyen hozzáférhető, a szőlők pedig alany alkalmazása nélkül telepíthetők, mivel az elárasztás miatt nem kell tartani a filoxéra pusztításától. BECK 2005. 32.; SKELTON, Stephen: Viticulture: An Introduction to Commercial Grape Growing for Wine Production. 2007. 182. j7 DÁNI József: Gazdáink és az ármentesítő társulatok. A hullámterek felhasználása = VV, 1908. jan. 11. 38 VV, 1906. ápr. 18. 35
