A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
kai, babérkoszorúkkal s gyönyörű virágokkal behintve. Számtalan paloták a tetőzettől a földig nemzeti színű posztóval voltak befedve, gyönyörű virágguirlandokkal ékesítve s »Republique Francaise« vagy »Vive la Republique Francaise« felirattal ellátva. Az utcák legnagyobb részén a kocsiközlekedés be volt tiltva. Bár merre nézett az ember, mindenütt ezrekre menő néptömegeket látott az utcákon haladni, zászlóvivőkkel s zenével, mely többnyire a néptömegének kísérete mellett a »Marseilleset« húzta s az ezernyi néptömeg »Vive la Republique« kiáltásától rezegtek az ablakok s inogtak az épületek. A szabad téreken sátorok voltak felállítva, hol a bor és sör mellett határtalan volt a jókedv. Víg párok táncoltak a szabad ég alatt az utcákon s a nemzeti zene úgy a talpuk alá húzta a nótát, hogy éltes asszonyságok is pördültek egyet-egyet a fiatalok karján, s öreg urak is ugyancsak megforgatták a deli termetű s neki pirosodott szüzeket. A boltok s mindennemű árucsamokok zárva voltak, kivéve a vendéglőket, kávéházakat és egyéb mulatóhelyeket. Az emberek a bérkocsistól vagy gyármunkástól a miniszterig vagy a pénztőzsérig ünnepeltek. Mindenki a legszebb ruháját ölté magára, s ünnepi öltözékük kellemes összhangba volt ünnepélyes arckifejezésükkel. Találkoztak a tömegben kik nem félve a feltűnéstől s nem tartva az emberek beszédeitől, kalapjukat földig érő szalagokkal aggatták tele. Mások ruhájukat varrták ilyenekkel tele s némelyek úgy néztek ki, hogy az embernek önkéntelenül a középkori tarka bolondok jutottak eszébe. Attól lehetett tartani, hogy a hullámzó néptömeg a fáradságtól lehangolódva, jókedvükben ittasodva, lelkesedett éljenzésektől rekedten, elcsigázottan leverve haza fog térni, nyugalmas tűzhelyeihez, hogy az emlékezetes nap fáradalmait, gyönyöreit s örömeit álommal tetőzze. Téves ez a felfogás. A csendesen beköszöntő estén, az izgalmas nap után a tömeg épen úgy mint nappal folytonos áradással vonultak utcáról utcára. Ezen a napon Párisnak egy milliónál több vendége volt. Az est beálltával a nagy néptömeg elnyelt miden útjába haladni akarót s sodorta magával oda, ahová ment. 9 órakor Páris fényárban úszott. Nem volt utca, nem volt ház, hol a pincétől a padlásig a falak ne lettek volna teleaggatva tarka papír lámpionokkal. A széles utcákon egyik háztól a másikig áthúzatok voltak erősítve, melyek különféle színű lampionokkal voltak teleaggatva. Az utcák kanyarulatánál számtalan helyen diadalkapuk voltak emelve. A középületek pazar kivilágításban úsztak. Nap, csillagok — minden kigondolható alakban - ábrázoltattak, egy készülék segítségével légszesz láng által. Míg a szem hozzá nem szokott, borzalmas volt némely épületre rátekinteni, mely szinte egy tüzhegynek tűnt s látni mint húzódnak a tüzkígyók egyik épülettől a másikon át és emelkednek egyre magasabbra, mintha minden ház egyszerre gyulladt volna ki, mintha egész utcák égtek volna. Páris valóságos tűztengerré vált. Legremekebben volt kivilágítva a Louvretöl (pontosabban ennek egyik kertjétől) a Concordia téren keresztül a Champs Elysées és az Argde Trümpf kapujáig s innen a Bois de Boulogne-ig húzódik és az egész Boulogne-i erdő. Ezen pazar kivilágítást leírni lehetetlen. A boulogne-i erdő valóságos tündérkertté volt átalakítva, melynél különbet még a legszebb keleti regék költője sem látott legmerészebb álmaiban sem. A fák zöld lombjai között 100 ezerre menő apró lámpa, a bokrokban villanyos gyertyák égtek vakító fényt árasztva. Különböző helyeken görög és bengáli tüzek égtek szerte lövelve fényüket, melyek hol halott sárga, majd piros vagy zöld színűre festették az 369
