A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: A körtöltésen túl ott a nagy világ
FÖLDVÁRI LÁSZLÓ A KÖRTÖLTÉSEN TÚL OTT A NAGY VILÁG 1. F. J. hódmezővásárhelyi iparos tudósítása a párizsi világkiállításról „A kiállítások az országok, népek vagyoni helyzetének és szellemi előrehaladásának bemutatói. Mint ilyenek természetesen elsősorban nemzeti vagy országos kiállítások, amelyek csak később, idegen népek bevonásával váltak világkiállításokká” - írta a Földrajzi Közlemények az 1900. évi párizsi világkiállítás alkalmával. Visszatekintve a világ- kiállítások történetére megtudhatjuk, hogy az első francia kiállítás anyaga 1798-ban elfért egy kis házban. Nem igényelt nagyobb területet az 1851-es londoni kiállítás sem, melynek a londoni kristálypalota adott otthont. Az első nagyobb szabású világkiállítás 1855-ben lett megrendezve a párizsi iparpalotában. 1862-ben Londonban, a Kensington Palaceben rendezett kiállításon már a vasúti vonalhálózat elterjedése miatt megjelentek idegen országok is, ami még inkább szembetűnővé vált az 1867-es második párizsi és az 1873. évi bécsi világkiállításokon, ahol egyre több ország tartott igényt terményei, iparcikkei bemutatására. 1878-ban Franciaország be akarta bizonyítani, hogy a porosz sas nem verte le a francia népet, és a Trocadero-palotában újabb kiállítást rendezett. A chicagói kiállítás, amely „részesedésre” szólította fel Európát, természetesen amerikai keretben maradt. A kiállítások területe egyre nagyobb lett, ezzel párhuzamosan felszerelésük és kiépítésük egyre több költséget igényelt: az 1855-ös, iparpalotában berendezett kiállítási terület 168.000 itt, az 1867-es marsmezei 687.000 m2, az 1868-as trocaderói 750.000 itt, az 1899-es marsmezei és trocaderói 960.000 m2, az 1900-as Champs- Elysée-i és trocaderói 1.080.000 ni2. F. J. vásárhelyi iparos, aki Párizsba utazott megnézni a világkiállítást, elhatározta, hogy írásban fogja tudósítani a Vásárhelyi Közlöny olvasóit az ott látottakról, arra kérve a szerkesztőt, hogy „ha mint iparos nem felelnék meg az igényeknek, legyenek elnézőek irányomban és vegyék jó néven tudósításomat”. „Tudósítónk” négy napig feléje sem nézett a kiállításnak, mert a város nagyságának és nyüzsgő életének látványa elkápráztatta. Az újság 1878. június 4-i számában olvashatjuk: „...minő érzés fogott el midőn Párisnak hatalmas utcáit először megláttam, tündérországról való gyermek álmaimat véltem megvalósulni, illetve túlszárnyalni. Az a számtalan műremek, mi az embernek úton útfélen szemébe ötlik, azok az egymásba nyíló Boulevardok művészi remek kirakataikkal, vágtató fogataikkal, rendkívüli élénkségükkel, lépten nyomon megbűvölik az embert. A legmerészebb fantáziának is meg kell hunyászkodnia, ha Párisról akar magának képet alkotni. A »Halles Centrales«, melyet mi magyarok piacnak neveznénk, egy borzasztó terjedelmű kerek épület üvegtetőzet alatt. Innen táplálkozik Páris 3 millió lakosa naponta. Ha van ennivaló a földgömbön ami jó és a francia igényeknek kedvenc, az bizonyára nem hiányzik, kelljen értök a tengerre hajózni, vagy Afrika homoksivatagjába behatolni. A növény és állatvilág minden ehető faja feltalálható itt. Vajból, sajtból barikádok vannak emelve a saláta torony magasságig van felhalmozva. Roppant vízmedencékbe óriási teknősbékák és rákok úszkálnak. A legritkább vadak távoli vidékekről összehordva halomra dobálva fekszenek a földön, pompás szárnyasok véres tollazattal függnek a levegőben. 365
