A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
fogjak, hogy ide adják. Tán a Pesti Hírlap esti levelében kéne szóvá tétetni. Mit gondolsz?) Tornyai János levele Espersit Jánosnak, 1928. október 25.22 Kézírással, boríték hiányzik. Kedves Jánosom, most pedig jön a legdurvább és legízléstelenebb reklám-anyag; de ami nélkül képet mai viszonyok között nem lehet eladni. Tehát jól figyelj ide. A kiállítás megnyitása előtt egy nappal, úgy, hogy a megnyitás napján is olvasni lehessen, tehát Szombat-Vasárnapi számban jönne a Te bemutatód, mely szerint ÉN a híres Munkácsy Mihály legkedvesebb s ma már egyedül élő tanítványa, fölkerestem (20 év után) Makót, ahova a hála ezer szála köt s ahol bold. Návay Tomi baráti segítségével olyan fényes kiállítást rendeztem Makón, amilyen sohse volt ott, se másutt azelőtt — vidéki városban. Itt igaz megértőkre találtam (és Pénzeket szereztem szépen.) Az akkor Hódmezővásárhelyi magányában élő festő azóta bpesti lakos. A képz. müv. Társulat zsűrorja, A „Kéve”, A Paál László Társaság t.b. tagja, A legújabban alakult „Munkácsy-Céh” egyik oszlopa, A „Független Müvészek”elnöke. „A Magy. Képz.művészek Egyesületének dísztagja stb. stb. Az idén őszülő fejjel 2 nagy díjat vitt el a fiatalok elől a Műcsarnokban: 1. A főváros Jankó János pályadíja a legjobb magyar zsáner képre, 2. A Vaszary-nagydíj a legjobb magy. tört. képre. A legjobb magyar tájképét pedig a Székesfőváros vette meg Múzeuma részére (Alföldi tanya). A kormányzó magához kérette s meleg kézszorítással gratulált neki Csizmahúzás című díjat nyert, humoros magyar zsánerképéhez. A kultuszminiszter pedig szintén elragadtatással dicsérte meg Nagy Bercsényi Miklós életnagyságú képét, amely, szerinte, „az egész kép egy gyönyörűen lobogó magyar lelkesedés.” írták róla a Pester Lloydban stb. Ugyanezt látták rajta az ország első esztétái: Gerő Ödön, Lyka Károly stb. Lyka Károly a „búza festőjének” nevezi s „A puszta” című nagyobb képéről (amely a makói kiállításnak egyik elsőrendű darabja) ezt írta: Ha az ember elgondolja, mennyire összefügg a puszta a magyar élet temérdek jellemvonásával s mily nívós költeményeket írt róla Petőfi, — szinte hihetetlen, hogy festője eddig alig akadt. A Tornyai festményéről megírhatjuk, hogy az Alföld karakterét bensőbben még sohasem láttuk festett művön előadva. Ugyancsak ilyen magasztaló hangon írt mindig a képeiről Bródy Sándor és Kiss József is. stb. stb. stb. Most, közel 7 évi pesti számkivetése után, az idén újra lejött kedves Alföldjére, hogy annak öleléséből uj erőt merítsen. Baján dolgozott egész nyáron egyik jó barátjánál (Szász Géza író kománk!) s ott készült alkotásainak legjavából kiállítást rendezett Baján, fényes erkölcsi és anyagi sikerrel. 22 Uo. 20010/1978. 67. sz. 358
