A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
ADATTÁR - KŐSZEGFALVI FERENC: A „pusztai komondor” - Részletek Tornyai János levelezéséből
Laczi aligha megy az idén. Legfőlebb tavasszal egy hónapra. Azt hiszi, Benczúrnál marad. Legutóbb azt írta nekem, hogy e hó végefelé megy Pestre. Fönnt van-e már, nem tudom? Eddigi czíme Mező-Túr, pesti czíme Külső Kerepesi út-ig. Tattersalle. Ha bármi mást még tőlem óhajtanál tudni, írj; én felelek. Most írok magamról is b. engedelmeddel: Nem akarlak untatni a kérésemmel, de hidd el, igen nagy jót tennél velem, ha Yblné asszony kedves rokonodat a lefestésre hangolnád. Oly jól, mint Innocent, minden bizonnyal megtudnám festeni, s mivel tudatában vagyok annak, mily nagy horderejű lenne rám nézve, ha oly magas rangú családdal kezdhetném meg első komoly fellépésemet, s mivel ott jó világítású műteremmel rendel- kezhetném, iparkodnék a lehető legjobban elkészíteni. Jól tennéd, ha megemlítenéd előtte meglehetősen nyomorúlt helyzetemet (volt szembajom miatt) ha tudná, hogy ez által egy szegény, pályáját kezdő emberrel tenne jót, női szive könnyen hajolna rá, azt hiszem. Nekem, azt hiszem, egész jövőmre nagy befolyással lenne, mivel én jövő ősszel legkésőbb, mindenesetre szeretnék megnősülni. S ha ez a czél sem lelkesítene annyira, hogy jó képet fessek, akkor semmi sem lelkesíthet soha. Talán nem sokára (pár nap múlva) átmegyek Vásárhelyre egy napra? Később azután 1 hétre a kórházba megyek. Imre dr. Úr megoperálja a szememet. Ha át nem mennék, Béluskám, ugyan ne feledkezz el rólam, ha juttathatnál nekem egy 50 bükknyi kölcsönt, juttass, arra kérlek, mielőtt elmégy. Alig van más bizalmas ismerősöm Rajtad s kedves jó Atyádon kívül, mint Imre dr. Úr, s őtet mégis inkább szégyelleném megpumpolni, mint tégedet, annyival inkább, mert ingyen gyógyított, ingyen fog operálni, s csak nemrég adtam meg neki valami 30 bükknyi adósságomat. Kedves Atyádnak mindenesetre megemlítsd a kérésemet s mondjad néki, hogy ne ítéljen el érte, hogy megint ilyen helyzetbe jutottam. Most egyszer nem az én hibám. Szememet kímélni kellvén, nem végezhettem be még eddig 2 arckép másolatot, melyért 200 pengőt kapok. Azután az idei téli kiállításra is festettem egy képet; az idő eltelt s nekem a havi 24 pengőt fizetnem kellene s a kórházi tartózkodásra is kell pár forint, ha ugyan addig se végezhetném be az arcképeket, a mit nem óhajtanék. Idegessé tesz a falusi szobai rósz világítás, gyenge szem stb. stb. Ezt előtted fölösleges magyaráznom. Ha teheted ezt a szívességet, írd meg. Ez esetben majd átmenvén, megkaphatom. Ha nem tehetnéd, azt még inkább megírd, arra kérlek. Hát - Béluskám, pá! Ne haragudj, hogy ily hosszan untattalak. Én, - tudja Isten, - egyik kérésemet sem szégyellem előtted. Én nem tehetek róla, hogy szegénynek születtem s arról se, hogy mégis szeretném valamire vinni! Ha szemtelennek találsz ilyetén gondolkozásomért gondold el, hogy „kirí belőlem a paraszt!” Kedves Atyád Uradnak add át s Magad is fogadd szívesen mély tiszteletem (és szeretetem) őszinte megnyilvánulását. Tornyai Jankó P. s.: Párisnak egész más a levegője is, mint a lucskos, ködös Münchennek. Oda ne menj télire semmi esetre. Ha csak az esőért jobban nem rajongsz, mint a Piktúráért!? 349
