A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MÓD LÁSZLÓ: A filoxéra elleni védekezés Hódmezővásárhelyen a 19-20. század fordulóján
MOD LÁSZLÓ A FILOXÉRA ELLENI VÉDEKEZÉS HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN Égető Melinda a Kiss Lajos emlékkönyv hasábjain részletes áttekintést adott a hódmezővásárhelyi szőlőtermesztésről, amelyet a 19. század közepéig követett nyomon a rendelkezésre álló levéltári források segítségével.1 Meggyőző módon mutatta be azt a fejlődési folyamatot, amelynek során a természetes tenyészhelyükön vagy annak közelében gyümölcsfákkal és erdei fákkal vegyes ligetekben szaporított és gondozott szőlőtövek helyett a település lakói ültetvényeket hoztak létre az ármentes magaslatokon. A város határában elterülő szőlőket három részre tagolta, amelyek közül a legrégebbiek a településmagtól északra (Papere, Kenyerehát, Máma), délkeletre (Aranyág, Kortyogö) és délnyugatra (Sarkaly) fekvő térségeken létesített szőlőhegyek. A szállási szőlők a 18. század végétől, a tanyarendszer kibontakozásával párhuzamosan keletkeztek. A harmadik csoportba tartoznak azok a területek, amelyeken az ármentesítések után bontakozott ki a szőlőkultúra. Ide sorolható a Hód-tó egykori medrében illetve annak környékén keletkezett Kishomok, Bercsényi telep, Szőlőhalom, Kisutcai Nagytó és a Tisza árterében Körtvélyesen és Mártélyon létrejövő ültetvények." Égető Melinda az Alföld paraszti szőlőgazdálkodásáról készített monográfiájában ugyanakkor megpróbált választ adni arra a kérdésre, hogy a 19. század második felében miért szorult háttérbe e művelési ág a város határában.1 2 3 A szőlőgyökértetü a kötött talajú borvidékekhez hasonlóan Hódmezővásárhelyen is óriási pusztítást okozott, aminek következtében a településmag közelében elhelyezkedő határrészekben a szőlőtermesztés jelentős mértékben veszített korábbi jelentőségéből. A filoxéra a szőlőhegyeken csaknem teljes mértékben kiirtotta a tőkéket, megnyitva az utat ezzel más növénykultúrák előtt, amelyek nagyobb jövedelemhez juttatták a gazdákat. Tanulmányomban igyekszem bemutatni azt, hogy a város lakossága miképpen próbált védekezni a kártevő ellen, milyen eljárásokat alkalmazott, amelyeknek a népszerűsítését a kormányzat is felvállalta. Hódmezővásárhely szőlőtermesztése a 19. század második felében Palugyay Imre a 19. század közepén a város szőlőtermesztését a következő módon jellemezte: „elsőrendű lapályos, néhol kevéssé emelkedettebb, jó vegyületü 1 ÉGETŐ Melinda: Szőlőművelés Vásárhelyen a feudalizmus utolsó százötven esztendejében = Kiss Lajos emlékkönyv. Szerk. DÖMÖTÖR János, TÁRKÁNY SZŰCS Ernő. Hódmezővásárhely, 1983. 171-211. 2 Uo. 172. 3 ÉGETŐ Melinda: Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés története a középkortól a múlt századközepéig. Budapest, 1993. (A továbbiakban: ÉGETŐ 1993.) 29
