A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
KITEKINTŐ - SZIGETI JÁNOS: Provence-i napló
SZIGETI JANOS PROVENCE-I NAPLÓ Szüleimtől már 1954-ben megkaptam Alfonse Daudet (1840-1897) Tarasconi Tartarin, Tartarin az Alpokban c. frissen megjelent regényét. Provence-ról, Petrarcáról Vajda László (1909-1968) professzornak az 1958. március 21-i tanárképző főiskolai óráján hallottam először. A humanizmus első fecskéiről, a provence-i szerelmi líráról, a trubadúrokról is szólott érdekfeszítő előadása. Jonquerettes-i utazásom (2009. április 27. - május 9.) In médiás res, a dolgok közepébe vágva, Bethlen-gimnáziumi osztálytársam, barátom, Bánfi Sándor franciaországi meghívása váratlanul ért. Vendéglátóimnak, Sanyinak és kedves nejének, Nicole-nak segítségével megismerhettem a históriában, a művészetekben, a társadalomban, a gazdaságban jeles régiót. Rácsodálkozhattam az örök emberi értékekre, így Provence-ra, közelebbről Vaucluse départemcntre (megyére). Diáriumomat a régi mesterek útmutatása szerint vezettem. Időrendben taglalom az eseményeket. Benyomásaimat azon nyomban rögzítettem kisalakú, vonalas füzetemen. Repülőjeggyel, szállással, étellel-itallal ellátó Bánfi család jóvoltából keresztül-kasul végigjárhattam az emlékhelyeket, a nevezetességeket. Mérnökemberek lévén, mindent precízen megszerveztek. Egy kődobásnyira Avignon és Le Mont Ventoux Jonquercttes-i családi házukat maguk tervezték, és részben építették. Az emeleten laktam. Hálószobám mellett a családfő dolgozószobája, szemben ízlésesen berendezett kétszemélyes helyiség, majd WC és csinos fürdőszoba. Az ajtók nem nyikorogtak. A födémgerendák provence-i módon láttatták magukat, teherbíró funkciójukat is kitűnően szolgálták. A beépített szekrények, az íróasztalka, tv, az erkélyre nyíló üvegajtó, a pompás kilátás, a román cserepek a tetőn, és még megannyi építészeti elem és berendezési tárgy a célszerűségről és a kényelemről tanúskodtak. A mediterrán éghajlat kicsalogatta az embert az épületet körülölelő pompás kertbe, ahol Sanyinak és Nicole-nak mindig akadt munkája. Kertjükben mindenhol virágok pompáztak. A tizenegy fajta gyümölcs közül már május legelején termett a földieper és cseresznye. Az úszómedence földalatti betonerődítménynek tűnt, körülötte a kiirthatatlan bambusznáddal és egyéb dús növényzettel. Az étkezések alkalmával a tájegység gasztronómiáját vonultatták fel: francia halleves, kagyló, lazac, borjúsültek, borok, Nicole által készített lekvárkülönlegességek, sajtok és még sok más finomság került a tálakra. Főzésre csakis kizárólag olívaolajat használtak. 307