A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről
Sággal szolgálta a helyi művészeti életet. Nem tehettem meg, hogy ne védjem meg Rozót. írtam egy „Békesség óhajtásos levél Schéncr Mihályhoz” címmel, a helyi sajtóban leközölt cikket. Ennek a végén megírtam, hogy nemrég jártam Milan Konjovicsnál, a jugoszláv expresszionizmus európai hírű festőművészénél, aki kijelentette, hogy teljes indulatossággal viszi rá a festéket a vászonra. Az indulat tehát a művészetben teremthet értéket, de a közéletben nem. Schéner Mihály nem haragudott meg. Néhányszor találkoztunk, és két könyvével még meg is ajándékozott. Nyolcvanadik születésnapomra a megyei múzeumigazgatóság kiadott egy Dömötör-cmlékkönyvet. Az ebben közölt bibliográfia 540 publikációmat sorolja fel. (Persze ennél több volt, mert olyan folyóiratokba is írtam - pl. Hevesi Szemle, a bajai Artér, a csabai Új Auróra stb.) —, amelyek nem jártak a könyvtárba. Némi kiegészítésül megemlíthetem, hogy több mint ezer kiállítást nyitottam meg az ország minden részében, Szombathelytől Sárospatakig, Salgótarjántól Pécsig, és persze többet Budapesten, Szegeden, és a legtöbbet Vásárhelyen. Voltak ezeknek a megnyitóknak bizonyos „tartóoszlopai”, ha úgy tetszik, paneljai: Renoir-, Radnóti-, Tamási-, Baudelaire-idézetek. A kiállításmegnyitással kapcsolatban mindig is az volt a véleményem, hogy a megnyitónak nem a kritika, hanem a „szellemi kézfogás” a feladata. Nem feltétlenül a dicséret, hanem a művekben jelenlévő, megnyilvánuló alkotói törekvés, művészi magatartás, etikai megjelenítési mód ismertetése, elemzése. 242