A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - DÖMÖTÖR JÁNOS: Emlékforgácsok a vásárhelyi müvészéletről
Az öt országgyűlési felszólalásból hármat publikáltam a Városról, művészetről című kötetemben. A felszólalásokra nem kaptam utasítást, csak be kellett jelentenem a téma megjelölésével a szándékomat. Tulajdonképpen nem volt kötelező leírni a „felszólalás” szövegét, de az MTI egy vagy két nappal korábban a „felkészülés” érdekében elkérte a szöveg egy példányát. A 8 év alatt összesen két szabad előadásra emlékszem. Az egyiket Darvas József író, a másikat Somogyi József szobrászművész mondta el. Az utóbbival közelebbi, mondhatni baráti kapcsolatban álltam, és miután a gyorsírói jegyzet alapján megkapta jóváhagyásra az elmondott szöveget, azt mondta nekem, nem gondolta, hogy olyan sok hibát követett el az élőbeszédben. A közvetlen országgyűlési elfoglaltság nem volt megterhelő, évenként 4 egy-kétnapos teljesülés és kb. ugyanennyi bizottsági megbeszélés jelentette a közvetlen elfoglaltságot. Nagyobbrészt helyi köz- és személyes választópolgári problémákkal való foglalkozás jelentette a képviselői feladat nagyobb részét, és persze az „illett megjelenni” események is ezek közé tartoztak. Ahol indokoltnak láttam, ott igyekeztem személyesen intézni az ügyeket, más esetben pedig címeres levélpapíron jártam közbe. Lehetőségek A megyei vezetés 1968-ban minden áron megyei igazgatóvá akart kinevezni, és Szegedre áttelepíteni. Én nem akartam megválni Vásárhelytől, nem vállaltam a kinevezésem, így csak megbíztak a megyei múzeum igazgatásával amellett, hogy alapállásom a Tornyai János Múzeumhoz kapcsolt. Gondolták, majdcsak megszokom. Én azonban a megbízásom utáni első munkaértekezleten bejelentettem, hogy megbízatásom ideiglenes. Úgy emlékszem, hogy másfél-két évig jártam át hetenként két napot Szegedre. Még tovább is így tartott volna a tanácsi vezetés szerint, de szerencsémre Siklós János Népszava-főszerkesztői kinevezése után új megyei pártbizottsági kulturális titkárként Ágoston József lépett a helyére. Az új titkár körbejárta az intézményeket, bemutatkozásként és tájékozódásként, ennek során eljött Vásárhelyre is. Az intézmény munkájával kapcsolatos beszélgetés után megkérdezte, miben segíthet? Kértem, mentsen meg a szegedi megbízástól. Megígérte, és úgy is történt. Maradtam tovább Vásárhelyen. Elérkezett az ideje, hogy munkámmal kapcsolatban a művészekről is írjak. Ez kettős relációban is indokolt. Egyrészt mint múzeumigazgató, kellett hogy foglalkozzam velük, másrészt azonban bizonyos közvetlen művészeti feladatokat is el kellett látnom, mert amikor kineveztek, volt művészettörténésze a múzeumnak, de nem sokáig. Végh János választott kutatási területe ugyanis a németalföldi középkori táblakép-festészet volt, amelyet Hódmezővásárhelyen igen nehezen lehetett kutatni. Ezután pedig hol volt, hol nem volt művészettörténész, és jobbára az utóbbi megállapítás volt érvényes. így akarva, nem akarva, „muszáj Herkulesként” kellett a művészettel, a művészekkel foglalkoznom. Meg kell említenem, hogy legjobb, legmélyebb baráti kapcsolatban Kohán Györggyel álltam. Őt már diákkoromtól, a fiatalon elhunyt költő barátom, Vöröss István 240
