A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - Dömötör János előadása a Mainzi Magyar Kultúrkörben Lejegyezte: KORODY-PAKU ISTVÁN
volt. Aztán jött a nacionalista bélyeg, mert a nemzeti hagyományokra támaszkodtak. Misztikusoknak is elmondták őket, mert nem a zsdánovi esztétika hurrá- optimizmusát festették. Lehoztak Miskolcról művészeket előadásokat tartani, mert lám, a miskolciak a nagyipari munkásságot festik. Ez az igazi szocialista művészet! Művészeink meghallgatták az előadásokat, aztán ott folytatták, ahol abbahagyták, nem engedték magukat kimozdítani világukból. A hatvanas évekre már kifulladt, illetve megszűnt a zsdánovi esztétika, a szocreál. A Vásárhelyi Műhely szinkronba került az általános müvészetpolitiká- val. Legjobban 1960-tól az 1980-as évek közepéig volt érvényben ez az összhang. Az Őszi Tárlatok 25 éves jubileumi kiállításán [1979. június 8-tól július 22-ig] a Műcsarnok kilenc nagy termét töltöttük meg válogatott anyaggal, terjedelmes katalógust adtunk ki. Kossuth- és Munkácsy-díjat kaptak művészeink, többek között Kohán, Kurucz, Kajári, Végvári és Hézsö. Hivatalos elismerés ide vagy oda, a közönség a vásárhelyi művészeket mindig is kedvelte, mivel értette a realista müveket. A legtermészetesebb, hogy meg is vásárolták ezeket a műveket. Nos, az elismerések mellett történt még valami más is. Vásárhelyen nem volt olyan müvésztelep, mint Szolnokon, vagy mint Kecskeméten. Szolnokon az állam építtetett hat műtermes lakást, Kecskemét pedig - versenyre kelve Szolnokkal - Kada Elek polgármesterrel az élen, a város szélén hét villát építtetett, minden villában két műteremmel. Vásárhelyen más volt a helyzet, annak idején Tornyai egy nyarat kukorica- góréban töltött. 1969-ben a Művészeti Alap 12 mütermes lakást építtetett, később még hármat hozzá, így lett a mostani 15 müteremlakásos telep. Kohánnak külön kiutaltak egy szintén mütermes lakást a város központjában. Ezáltal természetesen megjavultak az alkotáshoz szükséges feltételek. Sajnos azóta a Vásárhelyi Műhely másodvirágzásnak nagy generációja, így Kohán, Kurucz, Kajári, Németh és Fejér meghalt, egyedül Szalay él még. Az új generáció, igaz, hogy közülük többen nem végeztek Képzőművészeti Főiskolát, de rajztanári diplomájuk van, viszont jelen van a város művészeti életében. Ezért, az én véleményem szerint, folytatódik a Vásárhelyi Műhely. A mai müvészetpolitika és müvészetkritika nem szívleli Vásárhelyt. Az igaz, hogy a vásárhelyi művészet konzervatív s az is, hogy a történelmi, társadalmi és tudományos környezet sokat változott, de az ember, mint érzelmek hordozója, alapvetően nem. Amennyiben a vásárhelyi művészet érzelmekre hat, akkor hatása van a 21. század emberére is. Köszönöm szépen figyelmüket, most pedig valami kis „mozi” következik. [Nagy taps.] 228
