A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
IN MEMORIAM - Dömötör János előadása a Mainzi Magyar Kultúrkörben Lejegyezte: KORODY-PAKU ISTVÁN
kapcsolatban, hogy a kiállításról éppen kijövő parasztembert egy újságíró megkérdezte, hogy mi a véleménye a kiállításról? A parasztember válasza: „körüljártam a határba’”. Kell ennél nagyobb elismerés, vagy kritika? Tornyai 1919—20-ig társaival, Endre Bélával és Rudnayval részt vett a vásárhelyi művészeti közéletben is. Előadásokat tartottak, még a tanyákra is kimentek, a múzeum alapításában is részt vállaltak, ápolták a népi kerámia hagyományát. A népi kerámia a 19. század végére súlyos helyzetbe került, mert olcsóbb lett a porcelán, és megjelent a kőedény. Az egyéni korongozás és kézimunka-díszítés nem tudta felvenni a versenyt a kőedény préselésével. Azért, hogy a népi kerámia értékei megmaradjanak, Tomyaiék megalapították a Művészek Majolika és Agyagipari Telepét. Kezdeményezésük tehát nagyon jó volt akkor is, ha ők már nem vettek továbbra részt a gyár igazgatásában. A Majolika gyár tulajdonképpen a mai napig [2007] működik. Tornyai és a város kapcsolata azonban 1921-re elhidegült. A város által adományozott két műteremből távozni kellett, mert az egykori huszárlaktanyába, vagy a későbbi Károlyi Sörházba áttelepítették a dorozsmai ménest. A festő ezután félig-meddig önkényesen beköltözött a múzeum akkor üresen álló szobájába, s miután felszólították, hogy onnan is mennie kell, elköltözött Budapestre. Először az Orbán úton lakott egy földszintes, majdnem romos házban. Alkotói válságba került, kiállítani is alig állított ki egészen addig, ameddig Szász Géza nevű bajai szőlőbirtokos és műgyűjtő meg nem hívta Bajára. A gazda Pető-szőlőbeli villájában kapott szállást. Számos festményén szerepel ez a Pető-szőlőbeli tájrészlet és a ház. Később átköltözött a Parti utca 2. szám alatti házba, ahol szintén nagyon sok festményt festett enteriőrben egy ablakkal, amit majd látni fogunk. Ennek a képnek 11 variációja van. Tornyai lassanként visszanyerte alkotói önbizalmát és megfestette leghíresebb müvét, a Jusst. Barcelonában aranyérmet nyert vele. A francia katalógusban Heritage (Örökség) címmel jelent meg illusztrációja. Medgyessy Ferenc, a kiváló magyar szobrászművész 1927-ben elküldte modelljét, Szabó Proits Rozáliát Tornyaihoz, és ahogy ez lenni szokott általában a modell és a művész között, főként, ha aktmodellről van szó, kialakulnak bensőségesebb kapcsolatok is. így történt ez Szabó Proits Rozáliával is, akit Tornyai Rózsinak hívott. 1932-ig élettársi kapcsolatban éltek együtt. Ekkor Rózsi felvetette, hogy idézzem Tornyait: „össze kéne már házasodni”. Tornyai nem nagyon akart házasodni. Azt mondta erre Rózsi: „akkor fizesse ki az ötévi cselédbére- met”. Erre aztán Tornyai elvette. [Általános derültség.] Közben feloldódott a korábbi elhidegülés, ami Vásárhely és festőművész fia között kialakult. Megalakult a nevéről elnevezett társaság, a város megszavazott neki havi 100 pengős évjáradékot. Nagy ünnepségeket, kiállítást és hangversenyt rendeztek tiszteletére. Kilátásba helyezték, hogy egy házat is adnak neki. Mindez annyira meghatotta Tornyait, hogy két ajándékozási szerződéssel tulajdonképpen egész életművét Hódmezővásárhely városnak adományozta. Igen ám, de a müveket el kellett hozni Budapestről! 224
