A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

VÉLEMÉNY- VITA - TALMÁCSI GYÖRGY: Gondolatok egy emléktábla kapcsán a vásárhelyi Polgári Lövész-Egyletről

Az estet zenés mulatság zárta, az egylet pénztárát pedig a kb. ötszáz forintos kiadás mellett ezerszázhatvannégy forint bevétel gazdagította.3

1870-ben aktív sportélet folyt a Lövöldében, sokan mérték össze egymással a tudásukat. Erre példa, hogy ősszel versenyeket rendeztek szeptember 11-én, 18-án, 22-én, 25-én, 29-én, valamint október 2-án, 6-án, 9-én, 13-án, 30-án, ahol a legjobb eredményeket az alábbiak érték el: Adler János, Adler József, dr. Iritz Ignác, Tölgyessy István, Plohn Illés, Kleinmann Albert, Natich Henrik, Marinkovits Sándor, Miké Ferenc, ifj. Szabó Pál, Tóth Imre, Váry Károly, Vetsey Sámuel, Melichár József, Pokomándy Imre, Kohn Zsigmond, Molnár Mór, ifj. Engelthaller Ferenc, Hunyadi Lajos, ifj. Hegedűs János, Konstantin György, Draskovics Domos, Kániczer Gyula, Szél Pál, Schweiger József, Török Kálmán.

Mivel az alakuláskor hat évre terveztek, 1876. május 14-én közgyűlést tartottak, ahol az alapszabály módosítására tettek javaslatot. Elhatározták, hogy folyamatossá teszik működésüket, de a tagság csak egy évre lesz kötelező. Az éves tagsági, valamint lövészeti díjakat lecsökkentették, hogy ezzel is vonzóbbá tegyék magukat. Az egylet azonban továbbra is zárt maradt, ugyanis csak két régi tag javaslatával lehetett bekerülni. Választás alapján vezetősége az alábbiak szerint alakult: főlövész-mester: Tóth Imre, helyettes főlövész-mester: Endre Andor, allövész-mester: Schéner Imre, helyettes allövész-mester: Kohn Zsigmond, gondnok: Vecsei Sámuel, pénztámok: Vekerdi József, ellenőr: Schweiger József, titkár: H. Nagy Lajos.4 A kezdeti lelkesedés után ekkor az egylet már csak negyvenkilenc tagot számlált, akik újult erővel vetették magukat e sport művelésébe. A korabeli híradások szerint a csütörtöki és vasárnapi találkozásokon 400-800 lövést adtak le, amiről az újságok részletesen beszámoltak.

1876. október 22-én díjlövészetet tartottak a sportág népszerűsítésére. A bo- rongós idő számlájára írták a kevés résztvevőt, csalódást okozott az is, hogy más városból nem érkezett versenyző. Az értékes díjakra (sétapálca puska, 1 császári és királyi arany, 6 db ezüst húszas) egy lövés öt krajcárba került. Győzött Lukács István, a második Rostás Antal, a harmadik helyezett Tóth Imre lett.5

Egy évvel későbbi közgyűlésük sajnálattal állapította meg, hogy korábbi intézkedéseik nem hozták meg a várt eredményt, a taglétszámuk nem növekedett elvárásaik szerint.

Arról, hogy milyen élet zajlott a Lövöldében, csak kevés értékelhető információ maradt fent az elért eredményeken kívül. Ezek egyike így számol be róla: „A legrégibb adatot, mely a 70-es évek legelejéről való, hallomásból ismerem. 1890-ben létesült [sic!] a Népkertben a Lövész Egylet, mely - mint Garzó Imre írja — az intelligencia kedves találkozóhelye. Százhúsz tagja volt, de hetenként tízen, vagy húszán lőnek célba. Amilyen különösnek tűnik - és éppen Vásárhe3 Vásárhelyi Közlöny, 1869. szept. 12.

4 HMV, 1876. máj. 21.

5 Uo. 1876. okt. 29.

198