A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói - III. rész

gerelyhajító csapatuk bronzérmes lett. A következő tanévben 4x400 méteres síkfutó váltócsapatuk országos középiskolai csúccsal lett bajnok, magasugró csapatuk szintén bajnoki címet szerzett. Számokkal is érzékeltetve az eredményeket: 4x100 méteren győztes idejük jobb volt, mint az egyesületi bajnokságon első helyezett váltó ideje, magasugró csapatukban pedig ketten stabilan ugrottak 200 centiméter felett. Váltó és magasugró csapatai szinte kibérelték a dobogót, végzett tanítványai különböző sportágakban a válogatottságig vitték, a magyar bajnoki rendszer élvonalában küzdöttek, néhányan élethivatásul választották a sportot. Egy másik közeget ismert meg, amikor elvállalta a H. Mctripond labdarúgóinál a pályaedzőséget. Kutasi László és Hímer István mellett kóstolhatott bele a sportágba akkor, amikor Vásárhelyen soha nem látott méreteket öltött a futball- láz.

1985-ben munkahelyet váltott, felkérték a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola testnevelés tanszékéről, hogy vállalja el a pedagógus hallgatók úszástanítását. Hamarabb oktatta a főiskolásokat az úszás tudományára, minthogy lakóhelyén ebben a sportágban edzői álláshoz jutott volna. 1988-ban egyesületi elkötelezettség nélkül felvállalta lánya edzéseinek irányítását, majd azt vette észre, hogy egyre többen csatlakoztak hozzá a medence körül. A Hódiák SE vezetősége ezek után döntött úgy, hogy megbízza az utánpótláskorú versenyzőinek edzésével. A csapatot Bajusz Andrea, Bán Annamária, Székely Adrienn, Nagy Hajnalka, Borbély Bernadett, Kókay Éva, Kókay Erika, Kövesdi Adrienn, Fejes András és Paku Zoltán alkották. Egy év kemény munka után jelentkeztek az eredmények: a formálódó társaság első kiemelkedő sikerét 1989. augusztus 6-án, az úttörő korcsoportú úszók szombathelyi országos döntőjén Bajusz Andrea érte el, aki az 50 méteres mellúszásban 39.42 másodperces idővel harmadik lett. Ezzel az éremmel vette kezdetét a vásárhelyi úszósport egyik legfényesebb időszaka.

Érdekes módon a Bán Sándor keze között dolgozó második korosztályban a fiúk vitték a vezető szerepet. Elsősorban Paku Zoltán, Boros Gábor és Szabó Gábor, akik az országos korosztályos versenyek favortjainak számítottak. Úgy gondolta, ezen a bázison már komolyabb terveket is lehet szövögetni.

1996-ban fogalmazódott meg benne az ötlet, hogy létrehoz egy olyan projektet, amelynek révén a következő, Sydneyben rendezendő olimpiára kijuttatja valamelyik sportolóját. Okos menedzseléssel, jó szakmai elképzeléssel, segítőkész stábbal a merész elképzelés megvalósíthatónak tűnt. Rengeteg szakkönyvet olvasott el, főiskolai oktatóként pedig naprakész volt a legmodernebb szakmai ismeretek terén. Széles nemzetközi kitekintéssel is rendelkezett, ezért úgy vélte, végig tudja vinni elképzeléseit. Tisztában volt azzal, hogy vidékiként a Magyar Úszó-szövetség támogatására addig egyértelműen nem számíthat, míg tanítványai nem lesznek jobbak a pestieknél. Felvette a kapcsolatot az akkori vezető egyesületekkel, többször konzultált Széchy Tamással és Kiss Lászlóval. Mivel megvolt benne a belső indíttatás és önbizalom, feltette magában a híres edző, James E. Counsilman által javasolt kérdéseket: Mit akarok elérni ezen a pályán, és ezért milyen áldozatra vagyok hajlandó?

182