A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - TALMÁCSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói - III. rész
versenygéppé pofozni.”4 A sikerek ellenére mégis inkább a terepmotorozás vonzotta. Egy agilis sportvezető - Jánoska Gergely - 1957-ben maga köré gyűjtötte a fiatalokat, és a téglagyári gödrökben elkezdték a felkészülést motokrossz szakágban. A helyi közönségnek 1958. szeptember 28-án mutatkoztak be, amikor saját pályájukon Szabolcs, Szolnok, Békés és Bács megyei, valamint szabadkai sportolók vendégszereplésével versenyt rendeztek. Az ötezer néző nagy örömére Técsy megnyerte a 125 cm3-es kategória küzdelmét. Ebben az évben a dobogó harmadik fokára állt a magyar bajnokság összetett versenyében a 125 cm’-es kategóriában, a következő évben pedig egy hellyel előbbre lépett. A fiatal sportoló szépen fejlődött, egyesülete: a Csongrád megyei MEIS is mindent megtett sikeres szerepléséért, a 125 cm3-es kategóriában 1958-ban harmadik, 1959-ben második lett. A közös munka 1960-ben hozta meg gyümölcsét: új 125 cm'-es motorja nem érkezett meg, ezért a magasabb kategóriában indult. A tavaszi küzdelmektől az élre állt, s miután október 30-án, a bajnokság záró fordulójában is győzött, a 350 cm3-es kategória magyar bajnoka lett. A sportág történetében először győzött vidéki versenyző, ráadásul a népes mezőnyben sokszoros bajnokokat (Harangvölgyi, Hollós, Podonyi) előzött meg. Ezzel a sikerrel a fiatal vásárhelyi sportoló áttörte azt a falat, mely a sportágban a vidék és a főváros között magaslott. Amikor az újabb bajnoki évad indulásakor az Autó- Motor szaklap nyilatkozatot kért tőle, addigi pályafutására így emlékezett: „Amikor felkerültem Pestre versenyezni - mondja Öcsi elgondolkozva azt hittem, hogy a menőket nem lehet megverni. De Szabó II László biztatott, hogy menjek csak utánuk. Sokat jelentett ez akkor nekem. Nem ezért, hanem nagy tehetsége miatt tartom őt versenyzői mintaképemül, a szerelők közül pedig Szöllősi Zsiga bácsit. Igen, tudom, ott fenn a pesti sporttársaim ugyancsak köszörülik a fringiát, hogy visszavegyék tőlem a bajnoki címet... Eddig 56 díjat nyertem, ezeknek mintegy felét az elmúlt évben kaptam. De nem is erre, mint inkább arra vagyok büszke, hogy huszonegy néhány versenyből tizenhétszer kerültem ki győztesként.”5 A Budapest-központú motorsport ezekben az években indult igazán fejlődésnek vidéken. A két nagyszerű élversenyző, Máté és Harangvölgyi mellé ekkor zárkóztak fel a vidékiek, elsősorban Técsy és a szabolcsi Nemes. Felejthetetlen nagy versenyek tették népszerűvé a motokrosszt a sportrajongók tízezrei számára. Vásárhelyen, a Kutasi út melletti 1600 méter hosszú, nehéz akadályokkal tűzdelt pályán meghívásos országos versenyeken többször elindult a teljes magyar élgárda. Szegeden, a repülőtéri pályán viszont magyar bajnoki futamokat is rendeztek. 1961. június 18-án húszezer néző tekintette meg a versenyt. Az MHS hetilapja szerint: „A 125 cm3-es kategória küzdelme a fővárosi versenyzők között folyt leginkább. Most is azt vártuk, hogy Szabó II László és Hamar Zsig- mond dönti majd el az első és második hely sorsát. Az első körben Szabó II 4 Csongrád Megyei Hírlap, 1963. jún. 22. 5 Autó-Motor, 1961. febr. 1. 178
