A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1957-1962 között
nyességet, hagy a korábbi tsz-szervezésekkel ellentétben most egyértelműen a termelési tapasztalattal rendelkező kis- és középparaszti gazdaságokra (egyes helyeken a gazdagabb parasztokra) helyezték a súlyt, ezeket késztették a belépésre, s a tekintélyesebb parasztok nyomában a többiek már könnyebben találtak maguknak helyet a szövetkezetekben. A mezőgazdaság szocializálásával ebben az ágazatban is megvalósulhatott a központi gazdasági irányítás. A tervutasítás itt is létrejöhetett, s vele az állami hitelek, értékesítési és beruházási kedvezmények egész rendszere. A magyar átalakulás ugyan nem érintette a föld tulajdonjogát, azt meghagyta a parasztok kezén, de a föld használata a paraszt belépésével a szövetkezeté lett. A föld ezzel kikerült az áruforgalomból is. A cserejogot a szövetkezetek kapták meg. A parasztok számára az öröklési jog természetesen megmaradt (másfél évtizeddel később a földtörvény keretében szűkítették ezt a lehetőséget, illetve a szövetkezetek számára lehetővé tették az örökösöktől a föld olcsó megváltását). Az átalakítást követő években a termelés növekedésére nem kerülhetett sor. A szövetkezetek nagy része, az újonnan alakultak kivétel nélkül a paraszti érdektelenséggel és következményeivel küszködtek, s a munkaerőhiánnyal is megismerkedtek. Még nem állt rendelkezésükre megfelelő felszerelés, gépek stb. sem. Ennek következtében a szövetkezeti tagok jövedelme is kisebb lett. Igaz, hogy a tagonként 1 kát. holdnyi engedélyezett háztáji föld jövedelme jelentős mértékű jövedelemkiegészítést eredményezhetett (akár természetben, akár pénzben), ez a lehetőség azonban csak enyhítette a nehézségeket, de nem oldotta fel azokat. A háztáji gazdaság liberális kezelése volt az első jele annak, hogy az agrár- politikában vannak olyan erők, amelyek esetleg lehetővé tehetik a lényegesebb változásokat. Mindenesetre a begyűjtési rendszer megszűnése mindenképpen szabadabbá tette a szövetkezeteket, s az egész gazdasági környezet sokkal nagyobb befogadási készséget mutatott az esetleges változásokra. így az első évek tapogatózása után a szövetkezetek jó része hamarosan kitört ebből a helyzetből. A kitörés útját részben a részesművelés rendszerének lehetővé tétele, részben az jelentette, hogy 1961-ben engedélyezték a szövetkezetek számára a gépvásárlást, s ehhez megfelelő állami hiteleket folyósítottak. A mezőgazdaság kollektivizálása az egész gazdaságra kiható feszítő tényezőként jelentkezett. A mezőgazdaságban nem sikerült jó eredményeket elérni.1 A helyi mezőgazdaság története A termelőszövetkezetek általános jellemzői Különleges helyi tényező, hogy itt Vásárhelyen a szövetkezeti gazdálkodásban sem speciális mezőgazdasági kultúrák nem honosodtak meg (azelőtt sem voltak), sem kiegészítő üzemágak nem fejlődtek ki. Pedig az első időszakban or- * GUNST Péter: Magyarország gazdaságtörténete (1914-1989). Budapest, 1996. 147-148. 165
