A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A házszámozás története Hódmezővásárhelyen
4172-től 5963-ig terjedt. A tanyai épületekhez szükséges táblák árát a tanács már júniusban utalványozta Kapus Márton itteni asztalos részére, ezt a város utólag beszedette a tulajdonosoktól.23 A ház-, illetve tanyaszámokat az 1849. október 20-án kibocsátott legfelsőbb pátensnél fogva Magyarországra behozott földadó provizórium számára szolgáló, Vásárhelyen 1851-ben elkészített vallomány- vagy telekkönyvekben is feltüntették az egyes birtokrészletek helyrajzi számai mellett.24 Itt említjük meg, hogy 1850 nyarán felsőbb utasításra a városból kivezető országutakra zöldre festett útmutató oszlopokat készíttetett a város. Ezekre fekete betűkkel a hely nevét kellett felírni, és hogy hová s merre vezet az út.25 1 8 5 3 végén az országutak „válópontjain” út-, illetve távolságmutató táblák felállítását rendelték el, amelyek elkészítéséhez részletes mintarajzokat küldött a főszolgabírói hivatal.2'’ A megyefőnök 1852 őszén - vélhetően a könnyebb áttekinthetőség végett - meghagyta a városnak, hogy minden tizedben a házakat és a tanyákat is külön kezdve újraszámozza. A községi választmány a rendeletnek akként kívánt eleget tenni, hogy az újonnan épült és még nem számozott házakat a szomszéd ház számával a és b betűkkel különbözteti meg. Indoklása szerint az újraszámozás zavart idézne elő a meglévő házszámokkal folyamatban lévő földadói munkálatoknál. Másrészt, a tizedenkénti számozással szemben az utcánként történő számozást találta volna célszerűbbnek, ami viszont az utcák előzetes elnevezését, kijelölését igényelné, végül pedig hivatkozott az újonnan történő számozás magas költségére. Intézkedett ugyanakkor a már számozott házakról netalán hiányzó vagy lemeszelt számtáblák pótlásáról és letisztításáról.27 1853-ban maga a polgármesteri hivatal kezdeményezte az újraszámozást, utalván „több város dicséretes pcldájá”-ra. Az indoklás kifejtette, hogy a városi és tanyai épületek megszámozása óta a gróf Károlyi családnak addig a városhoz tartozott, és annak számával ellátott kenyerei, tompaháti birtokai és a határban különböző helyeken fekvő csárdái a kataszteri mérés révén külön adóközséget képeznek. Ugyanakkor a városban volt üres tereken s a nagyobb udvartelkek szétdarabolásával létrejött üres telkeken, továbbá a legelő elkülönözése, azaz a közlcgelő felosztása óta a pusztai illetményeken számtalan építkezés történt, melyek számozás nélkül léteznek. A városi házakkal az 1. számmal kezdődő számozás a tanyákon és a közbeeső uradalmi majorokon és csárdákon át folytatva már a 6069. számig terjed, s ha most a város bármely részén épül ház, annak az előbbiek után következő számot kell adni. Mindez pedig oda vezetett, hogy az e módon összezavart számokkal ellátott épületeket megtalálni szinte lehetetlen. A város korábbi elképzelésének megfelelően minden utcában, melyek külön nevet 23 Uo. Tan. ir.: T.ü. jkv. 2286/1850. 24 Uo. Hódmezővásárhely város telekadó-nyilvántartójának ir.: Birtok toldkönyvek 1851. 25 Uo. Polgm. ir.: Levelezési könyv 1850. júl. 7. 26 Uo. Tan. ir. 2880, 3010/1853. sz. iktatókönyvi bejegyzések; CSML SZL A Szentesi cs. kir. Szolgabíróság ir. 3325/1853. 27 CSML HL Hódmezővásárhely Város Községválasztmányának ir. 242/1852. jkv. sz. 15
