A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)
TANULMÁNYOK - FÖLDESI FERENC: A vásárhelyi kőműves (1900-1970)
Az árak lényegesen alacsonyabbak, mint nálunk. Egy pár gumicipő: 123 dinár, 10 pár zokni: 225 dinár, 1 rövid lábravaló 740 dinár, egy öltönyre való tiszta gyapjú kangáráru szövet béléssel, stb. 1979 dinár, ebből a szövetből egy méter 509 dinár. Az itthoni 70 forintos szövetet ott kinn 180-250 dinárért meg lehet venni. A jövő héten egy-egy olcsó öltönyre való anyagot hozzávalóval együtt 1000 dináros áron és fehérneműt, cipőt utalnak ki a magyar építők részére. Megengedték azt is, hogy havonként egy-egy 5 kilós csomagot hazaküldhetnek, melynek fele lehet élelmiszer is. Az órabérek az építkezéseknél: nők, lányok, gyermekek 10 dinárt, férfi segédmunkás 14 dinárt, jugoszláv szakmunkás 16 dinárt, magyarok 20 dinárt kapnak óránként alapórabért, amely százalékkal, prémiummal jóval több. Duplatalpas, bőrtalpú száras boxcipő 628 dinár, színes férfi ing 160 dinár, kalap 150-200 dinár, cigaretta 100 darab 30 dinártól felfelé. Egy gyermeköltöny 6-7 évesre 406 dinár, női harisnya 275 dinár, karóra 3000 dinár. Bor literje 50, pálinka 100 dinár. Sör félliter 9 dinár. Szőlő kilója 18 dinár, sárga- és görögdinnye 10, alma, körte 18 dinár kilója. Csemegecukor 10 deka 18 dinár. Naponta egy kiló kenyér Az ellátás kitűnő. Napi kenyérfejadag 1 kiló, amit azonban csak minden másnap vesznek ki, mert nem tudják elfogyasztani. Reggel 6-7 deci tejeskávét a mellékesekkel, gyakran egy tábla csokoládét kapnak, ebédre különféle főzelékeket, tésztákat és húst, este pedig fekete-, vagy tejeskávé, csokoládé, gyümölcsíz, vagy vaj. Ezen a koszton mi is eltengődnénk idehaza. A jugoszláv szakszervezeti élet „Szokatlan nekünk az itteni üzemi szakszervezet organizációja” - írja levelében Csanki elvtárs. - „A hatalmas építési vállalattal egy épületben mindenütt együtt van a szakszervezeti iroda is. Mérnökökkel közös szakszervezeti tagok vagyunk, de a malterhordó gyerekkel is. Munkásügyeket a cég mindig a szakszervezet kívánsága szerint intézi (fizetés, ruha, élelem, igénylés, stb). Ha valahol valami hiba van, mindenért a szakszervezeti vezetés a felelős.” „megvettük az iinneplöruhának valót”- Egy kőművesmester barátom a két demokrácia közötti különbségről érdeklődik. Szolgáljon neki feleletül levelem, - írja nekünk haza Csanki Imre. - Jó dolgunk van nagyon, az itteni szakszervezet hivatása magaslatán áll. Majd így fejezi be levelét: - Meg lehet írni, hogy már eddig is majdnem mindannyian megvettük az ünneplőruhának-valót, a boxcipőt és a fehérneműt. Különös melegséggel tölti meg szívünket ez a kedves mondat: „Megvettük az ünneplőruhának-valót”. Csak mi, dolgozók tudjuk igazán érezni, hogy mit jelent a sok száz és ezer nélkülöző, dolgos proletárnak, akik évtizedek óta álmodozunk kopott, olcsó anyagból készült konfekciós áruként eladott ruhánkban egy szép, ünneplő ruháról. Ha mi is olyan egységesen összefogunk, mint a hős jugoszláv nép, akkor reméljük rövidesen jelentheti minden magyar dolgozó: „Megvettük az ünneplőruhának-valót!” 155
