A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2009 (Hódmezővásárhely, 2010)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: A házszámozás története Hódmezővásárhelyen

felrajzolva a házon kiakasztva tartsák.12 A város történetírója, Szeremlei Sámuel mindezt akként értelmezte, hogy a vánnegye nemzeti ellenhatásból azonnal elrendelte a házszámok letörlését, de a város nem fogadott szót, mert a számozást célszerűnek és szükségesnek találván, megtartotta és használta.13

Esetleges számozások, változékony számok

Az elkövetkező hat évtized folyamán a házak Vásárhelyen a városi adóösszeírások alkalmával kaptak számot. A tanács és a jegyzők azonban többnyire nem tartották fontosnak a házak megjelölését, azok számát a városi jegyzőkönyvekben csak elvétve jegyezték fel, ez inkább a lakosságról, vagy annak egy részéről különböző célból készült összeírásoknál kapott szerepet. Az 1791-től ismert új házszámozás a korábbi gyakorlatnak megfelelően a házakat tizedről tizedre haladva folyamatos számmal jelölte meg. Az újonnan emelt lakóépületek beszámításával ekkor már 2231 házat számoztak meg a belterületen. Jellemző lehet, hogy a házszámot az 1791/92. évi báránydézsma-jegyzékeken csak részben tüntették fel, miképp az 1793/94. évről legközelebb rendelkezésre álló jegyzékeken is, azt követően pedig az egyes tizedeknél csupán a gazdák neveit sorolják fel. Szerepel viszont ilyen szám az 1794/95-ös ínséges esztendőben a város által vásárolt és a lakosoknak kölcsönképp kiosztott gabonáról készült lajstromban, mely tizedenként, azon belül házszámonként számba veszi az összes háztulajdonost, akár kért gabonát, akár nem. A rendelkezésünkre álló forrásokban legközelebb a város nem nemes lakosai által birtokolt úrbéri földek 1826. évi összeírása közöl házszámokat, a legnagyobb itt a 3427-es. Ebben már megtalálhatók az 1808. évi tűzvészt követően alapított Újváros házai is, egyelőre még az Újutca tized alá besorolva az ottani lakóépületek folytatásaként.14

Korszakunkban, amikor az államhatalom erről központilag nem rendelkezett, a házszám lényegében nem jelentett többet, mint egy konkrét művelethez kapcsolódó sorszámot, mai szóhasználattal ezt technikai számnak is nevezhetnénk. A vásárhelyi nemesség 1837/38-1849/50. évekbeli adónyilvántartásaiban egy-egy ház a szűknek mondható 13 esztendő alatt, attól függően, hogy fekvésénél fogva a folyamatosan haladó számozás előbb vagy később érte el, akár 10 féle számot is kaphatott, mint például Bartha Sámuel újvárosi háza. Az évenként elvégzett adóösszeírások az újonnan számozandó lakóépületeknek esetenként az adott tized utolsó házszáma után következő számot adták, ami azzal járt, hogy ugyanazon szám egyszerre két városrészben is előfordult. A számozás ez időben

12 Uo. 1790. ápr. 11., jún. 27.

13 SZEREMLEI Samu: Hód-Mezö-Vásárhely története IV. Hódmezővásárhely, 1911. 80.

14 CSML HL Hódmezővásárhely város városgazdájának ir.: Báránydézsma-jegyzékek 1791-1806., Tan. ir.: A lakosoknak kiosztott gabona lajstroma 1794—1795., Hódmezővásárhely város nemtelen lakosainak birtokában lévő urbarialis földeknek összeírása az 1826. évi dicalis conscriptio és taxa paléta szerint.

12