A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - KRUZSLICZ ISTVÁN GÁBOR: Tűzvészek Hódmezővásárhelyen a 19. század első felében
épen maradt részének adományai, és a környező településekből is összegyűlt annyi élelem, hogy az első nehéz napokat sikerült túlélni.19 Az újjáépítés során az utcavonalak kiegyenesítése ismét séltette a lakosok érdekeit. Sokszor karhatalom segítségével bontották le a rendezés útjában álló házakat. A foldesúr és a lakosok közti viszony az új telkek kijelölése során nagyon elmérgesedett, mivel a tervhez nem akartak alkalmazkodni, az uradalom pedig nem kellő kímélettel járt el velük szemben. Végül a leégett területen létesültek a legegyenesebb utcák. Azok a lakosok, akik kiszorultak eredeti lakóhelyükről a város külső részem és Újvároson kaphattak új telket. A sorozatos tűzesetek is hozzájárultak Újváros további terjeszkedéséhez. A fent leírtak következtében a 19. század első felében e városrész gyors gyarapodásnak indulhatott. 1842-ben ismét új házhelyeket méretett ki a foldesúr Újvároson. A házhelyek ingyenes kiosztása azonban megszűnt, mivel az uradalmi tisztek a beltelkeket osztályozva 60, 80, sőt 100 forintot is követeltek a telkekért.20 Az elkövetkező évtizedekben tovább fejlődött Újváros, egyre többen települtek le, újabb és újabb utcákat jelöltek ki. A református egyház 1819 és 1821 között iskolát is létesített az újvárosi gyermekek számára. 1840-ben Károlyi György adott telket egy új iskola felállítására. A Nádor utcán ma is álló iskola 1880-ban közadakozásból épült fel. 1898-ban pedig Sándy Gyula tervei alapján, Koncz Pál és Szabó Mihály kivitelezésében valósult meg az újvárosiak református temploma.21 Hasonló tűzvészek nemcsak Vásárhelyen fordultak elő ilyen gyakorisággal, hanem más alföldi városok is többször kerültek hasonló helyzetbe. Kialakult egy olyan kölcsönös segítségnyújtási rendszer, amely lehetővé tette, hogy hathatósan segíthessenek a bajbajutottakon. Megállapítható, hogy ez a szokás a kárt szenvedett és a segítséget nyújtó közösségek között ínséges és háborús időkben is működött. A segítségnyújtás bizonyítja az összefogás lehetőségét, amely mintegy biztosítékul szolgált az életben maradáshoz, a súlyos helyzetből való kilábaláshoz és újrakezdéshez. A társadalom életképességét bizonyítja, hogy ezeken a nehézségeken mindig úrrá tudtak lenni, és bár hatalmas veszteségeket szenvedtek, előbbre tudtak lépni, hiszen új házak épültek, új városrészek alakultak ki. A hasonló károk bekövetkeztét a meghozott intézkedések ellenére sem tudták elkerülni mindaddig, amíg az építés technikája, az építkezések anyaga nem változott, és amíg a gyúlékony anyagokat nem váltotta fel a tégla és a cserép. A következő oldalon: Hódmezővásárhely térképe a 19. század első feléből (OL KCSL S 82-70/3.) 19 SZEREMLEI Sámuel: i.m. IH. köt. 487. 20 SZEREMLEI Sámuel: i.m. IV. köt. 69-70. 21 SIMON Ferenc: Az 1808-as hódmezővásárhelyi tűzvész és Újváros alapítása = BÉRÉI FARKAS András: A kis Trója pusztulása. Harmadik, kiad. Hódmezővásárhely, 2008. 27. 34
