A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hódmezővásárhely időjárása 1921 és 1948 között - Szemelvények a helyi sajtó híreiből

Január 13-án enyhült a hideg, -10 Cel- sius-fokot mértek.

Január 15-én Külsőpusztáról szánon érkezők nagyon elcsodálkoztak, hogy a város útjai csupaszok, ugyanis olyan kevés hó esett, ami gyorsan eltűnt. Szőrháton, Külsőpusztán araszos hó van.

Január 26-án -16 Celsius-fok volt.

Január 29-én a Tisza jegén a gyümölcsfákra járnak át a nyulak.

Február 17-én megindult a jégzajlás a Tiszán.

Április 14-én 395 cm-ről 198 cm-re, két métert apadt a Tisza.

Május 15-én elmúltak a fagyosszentek. Gyönyörűen kivirágoztak az akácfák. Mikor az akácfa dús virágtermést hoz, akkor minden egyéb is bőséggel terem.

Május 16-án a rekkenő hőséget délután vihar váltotta fel. Villámlott, dörgött, zuhogott és pusztító szél keletkezett. Bőséges csapadék hullott a Kutasi út mentén, Belsőkutas közelében, a makói út mentén. Sok helyen jég is esett.

Május 21-ére virradó éjszaka fagy volt. Különösen a lapos helyeken sok kárt tett a hideg idő a bab hajtásaiban, a krumpliban és a tök leveleiben.

Május 26-án hideg idő verte a határt. Mindenki attól tartott, hogy a hűvös időben megint fagykárok lesznek, azonban kiderült, hogy a szél elhárította a fagyveszélyt. Csak lapos helyeken voltak fagykárok, de például Kishomokon különösebb károsodást sehol sem észleltek.

Május 30-án aggodalommal figyelte mindenki, eláll-e a szél? Kitisztul-e? Lesz- e fagy? Fagy nem lett, de kora reggel dérharmatot találtak a füveken és a fák levelein sok helyen.

Június 4-én éjszaka ismét megázott a határ, mégpedig mindenfelé és bőségesen. Áldó esökezek, melyeket ha egy kicsit melegebb idő követne, kiszámíthatatlan

hasznot jelentene, de így is nagyon szépen növelik a veteményeket és a búzamezőket.

Július 2-án órákon át zuhogott az eső. Volt eső a Pusztán, Palában, Batidán és a mártélyi részeken. Sok helyen megdöntötte és lefektette a gabonát.

Július 7-én négy óra tájban megérkezett az eső. Fél öt tájban feltűnt a NY-i határon egy másik nagy felleg. Nagyon féltünk ettől a fellegtől. Azt hittük, hogy jeget hoz a hátán, hogy istenítéletet fog csinálni. A felleg azonban megszelídült. A szél előzte meg, amelyik letépte a fák ágait, lerázta az éretlen gyümölcsöt, úgyhogy a gyümölcsöskertekben a vihar elvonulása után terítve volt a fák alja mindenütt.

Július 29-én az éjszakai vihar érkezése reménnyel töltött el mindenkit. A reggel azonban csalódást hozott. Hét óra tájban eloszlottak a fellegek, s jött újra a hőség. Páléban, Kutason, Kakasszéken, Erzsébet egy részén hullott annyi eső, hogy a fony- nyadni kezdő tenyészvetéseket felüdítette.

Augusztus 1-jén a szigeti bérelt legelő már lesült. Sok jószágot elhajtottak onnan, oda nap-nap után kevesebbet hajtanak ki. A téglási legelő most van veszendőben. Ha 4—5 napon belől jó esőt nem kap a határrész, a jószágokat vissza kell vonni, mert fűszálat sem talál egyik sem. A rárósi legelő még nagyon szép, gondolni sem kell arra, hogy hazahajtsák a jószágot.

Augusztus. A nagy hőségben leég már az egész határ. A vízvette földeken, még áll valahogy a kukoricatábla, a szárak küzdenek a hőséggel. A tüzes földeken egymás után pusztulnak el a tengeritövek. A levelek kezdenek száradni, fonnyadni, a termés mindenütt elmarad.

Augusztus 14-én az egész határban volt egy kis eső. Minden határrész kapott. Volt a külső Pusztán, Kutas környékén, Erzsébeten, Gorzsán, Palában, Mártélyon, Batidán, Ráróson, Szőrháton. Egy kis harmatot minden terület kapott. Aranyad286