A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - HERCZEG MIHÁLY: A városrész, ahol éltem... Susán - Lóger - Lakhat
mondván, hogyha a búzát kiszedi belőle becsinálja [...] a Tanúk nem látván benne a nádat... 1741. október 6-án Beke János vőfély a Lencse Mihály lakodalmában [...] Becsei János és Soldos Mihály, Samu Istvánná tanácsára vigyétek úgymond a Szúnyog Istállóba [...] fortély osan előállottak és legelsőben Becsei János Beke Jánost a házbul ki vitte, Soldos Mihály az verem felé vezette és valami úton- módon a verembe ejtették és annak lába eltörött... Nehogy azt higgyük, hogy ez a primitívnek tűnő tárolási mód csak a jobbágygazdákra volt jellemző. Az uradalom majorsági gazdálkodásában is ugyanúgy előfordultak. Sváby Kristóf inspektor 1773-ban kibérelte az uraságtól a sámsoni pusztát. 1788-ban itt a majorsági épületek mellett összeírtak 63 omladozófélben lévő üres búzavermet (egy verem 50 q befogadóképességű volt). Később 7 üres kőveremről tesznek említést, amely „790 köbölnek elegendő”.25 Csongrádról is följegyeztek hasonlót az uradalmi leltárban: 13 üres gabonásvermek, melyekben mintegy 6305 pozsonyi mérő elfér, ezen vermek az udvarnak hátsó részin kerek bolthajtásra, egészben téglákból, mész-malterral építtettek, belöl zsupolásra vaskapcsokkal készítve.26 A 20. században egy-egy ilyen verem megtalálása óriási szenzációnak számított. Titkos alagútnak vélték! Csongrádon is, nem csak Vásárhelyen. Hogy csak egyetlen példát említsünk: 1930-ban az akkori Oldalkosár utca 17. sz. ház kapuja előtt árkot ástak a vízvezeték számára. A föld beszakadt, nagy üregre bukkantak. Az újságíró már-már Hunyadi, Bercsényi alagútjáról fantáziáit. Másnap aztán kiderült, hogy csak egy másfél méter átmérőjű, kiégetett falú búzás veremről volt szó. Néhány nap múlva arról olvashattunk ugyanebben az újságban, hogy pár évvel azelőtt a Petőfi utcán „olyan veremre bukkantak, mely még tele volt árpával”. A Kinizsi utca 1. sz. ház építésekor pedig 3 ilyen gabonás vermet találtak. Az 1774-1776-ban betelepített katolikus jobbágyok másik csoportja a Csúcs-tó partján kapott házhelyet. Eleinte a Szent István utcát szállták meg. Ennek a felső része még ma is kacskaringós, kanyargós. Majd a Csúcs-tó lecsapolása után kijelölték a Szent László, Rákóczi, Kisfaludy utcát lakóházak építésére. Ezek az utcák már nyílegyenesek. A Lakhat szó a terület vizenyős, nem egészen lakásra alkalmas voltára utal. Az új telepeseket nem szívesen látó vásárhelyiek között gúnyvers forgott közszájon: Ott a Lakhat, ott ellakhatsz, Ha nem tetszik, ballaghatsz. 25 HERCZEG Mihály: A majorsági gazdálkodás kezdetei Sámsonban = Békés megye és környéke 18. századi történetéből. Szerk. ERDMANN Gyula. Gyula, 1989. 26 Csongrád Megyei Levéltár Szentesi Levéltára, Csongrád Vármegye Árvaszékének (Nemesi Árvákra Ügyelő Küldöttségének) iratai. 11. 18
