A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - TALMACSI GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói - II. rész
alkalmazta (mindenki gondolja, amit képzelete megenged). Ha ez hatástalannak bizonyult, a szaktanárt győzte meg, mert egy kosarast nem lehet megbuktatni. Földesi Ferenc, egyik legjobb ismerője, aki igazgatója és barátja is volt egyben, 2006-ban, halála után így jellemezte: Imsi kentaur ember volt. Egyik fele ellentmondást nem tűrő diktátor: „Gesagt, getan!” Hogy ebben mennyi volt a genetikai örökség és mennyi a Banga Somától eltanult: eldönthetetlen. De nem is fontos kérdés. Másik fele melegszívű atya, bajban segítő barát: ivásban, röpke hódításokban (Bözsi előtt úgysem titok), mindenféle marhaságban vidám cimbora. Odüsszeusz a maga Kirkéjével és Nauszikájával elbújhatna mögötte. Bözsi hosszútűrőbb volt, mint Pénelopé. Jutalma: a végsőkig csak hozzá ragaszkodás és a két életdiadal: Andrea és Imi... Volt még egy fontos tulajdonsága. Olyan volt, mint a Dicséretben a Jóisten: „Azt bünteti, kit szeret / Másképp ö nem is tehet”. Imsi is a legjobb kosarasokat szúrta le a legkeményebben; Bencze Jani, Deutsch Jutka, Szűcs Pödzi, a Várnagy lányok, Berta Joli, Gallyas Lajos, Lehmann Stefi tudnának erről regélni... A tornaterem még deszkás volt, időnként söpörtük, olajoztuk. Egyik alkalommal Imsi elégedetlen volt a munkánkkal: „Ha idehoznék egy istenlovát, az is különben csinálná, mint tik. Gabányi fiam! Tizenhét éves vagy, oszt nem tudsz söpörni. Nem tudsz kefélni!" Mi a padlón fetrengtünk a röhögéstől. Akkor Imsi is ráébredt, mit is mondott. A dühe elszállt, mint a füst, és velünk együtt nevetett. Tudnék még, éppen a Gábányinak mondott intelméből is idézni, de az drasztikusabb lenne, s én megkímélem az érzékeny női füleket... Számomra az volt a kosárlabda, ami a mi időnkben volt: ha hozzáérsz az ellenfélhez, már fúj is a bíró. Vásárhelyi kosárlabda pedig addig, ameddig ő csinálta. Az innen-onnan hozott bérmunkások már nem az a világ, amibe mi belenőttünk. De, hagyjuk most a sportsikerek fölsorolását. Volt annál egy fontosabb, nemesebb, példát adó sikere e férfinak: olyan kohéziót tudott magából szétsugározni, amely még évtizedek múltán is össze tud kapcsolni embereket.1 Balogh Imre 1946-tól 1976-ig állt a vásárhelyi kosárlabdázás élén. Vezetésével a H. Medosz férficsapata ötször végzett dobogós helyen az NB II-ben. Idősebb korában már fárasztották a bajnokságok, 1973-ban ki is hagyott egy évet, de 1974-ben ismét ő lett a férfiak edzője, akik új egyesületben, a Hódmezővásárhelyi Élelmiszeripari Főiskola SE-ben folytatták pályafutásukat. 1976 decemberében vonult vissza végleg az edzőségtől, a férfiaknál az irányítást Faragó Istvánra, a nőknél Nagy Zsuzsannára hagyva. Munkája elismeréseként megkapta a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1965), a Sport Érdemérem ezüst fokozata (1981), a Pedagógus Szolgálati Emlékérem (1982) és a Hódmezővásárhely városáért (1983) kitüntetést. 1985- ben megkapta a Testnevelés és diáksport fejlesztéséért emlékplakettet a Magyar 2 2 FÖLDESI Ferenc visszaemlékezése. Elhangzott 2006. november 4-én, a vásárhelyi kosárlabdázás 60 éves évfordulóján rendezett ünnepségen (a továbbiakban: FÖLDESI visszaérni.). 184
