A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - BARACS GABRIELLA: Hódmezővásárhely mezőgazdasága 1949-1956
A szövetkezetesítés „A korábbi agrárpolitikai törekvésekkel, amelyek a kisgazdaságok támogatását célozták, fokozatosan felhagyva, 1949 folyamán megindult a gyors ütemű szövetkezetesítés. Kezdetben elsősorban a földtelen vagy nagyon kevés földtulajdo- nú parasztok alakítottak szövetkezeteket (ennek nyomait megtaláljuk mindjárt a földreform után), ezért 1949 nyarán a szövetkezetek földterülete nem érte el átlagosan a 100 hektárt. Ekkor indult meg a tömeges szervezés, a parasztok be- kényszerítése a szövetkezetekbe. A kuláklisták, a kulákoknak nyilvánított középparasztok zaklatása rendszeressé vált, így az 1949. évi 182 ezer hektárral szemben 1953 nyarára a szövetkezetek földterülete 1,62 millió hektárra nőtt, s mutatva, hogy a középparasztság jó része is belépett, a szövetkezetek átlagos területe ekkor 310 hektár lett. Gyorsan megindult a szövetkezeteken belül a legfejlettebb, a harmadik típusú szövetkezetek szervezése. A látszólagos gyors eredményeket elősegítette az, hogy a parasztok, elsősorban a gazdagabbak tömegesen hagyták el a földet, »ajánlották« fel az államnak, amely az ún. tartalékföldekből egészítette ki a szövetkezetek területét. A szövetkezetesítéssel együtt járó tagosítások rendszeressé tétele, eszközként való felhasználása is felgyorsította a parasztok körében a belépéseket. Mindezek következtében 1953-ig mintegy 300 ezer ember hagyta el a mezőgazdaságot. A szövetkezetesítés természetesen nem javított, ellenkezőleg, sokat rontott a mezőgazdaság termelékenységén. A leggyengébb parasztgazdaságokból álltak össze azok a parasztok, akik valóban önként társultak, többnyire volt uradalmi cselédek voltak, megfelelő fölszerelés, igaerő és önálló gazdálkodási tapasztalatok nélkül. A bekényszerített parasztok pedig leölték az állatokat, s az első években meglehetősen passzívan viselkedtek. De a tagosítások, földelhagyások következtében nagymértékben nőtt a parlagterület is: 1952-ben több mint 500 ezer hektárt tett ki, s ez 1956-ra még tovább növekedett. Az állam gazdaságpolitikája nem kedvezett a szövetkezeteknek sem. Az adók, a beszolgáltatási kötelezettség és az árrendszer hatottak kedvezőtlenül. Jelentős különbségek alakultak ki a beszolgáltatási, az állami felvásárlási és a szabadpiaci árak között. Természetesen a beszolgáltatási árak voltak a legalacsonyabbak. A parasztokkal szemben azonban adminisztratív kényszerítő eszközöket is alkalmaztak, 1953 nyaráig mintegy 400 ezer ember ellen indítottak eljárást, nagyrészt ún. »Közellátási bűntett« miatt. Egyénileg gazdálkodó paraszt volt ezek többsége, de jócskán akadt közöttük szövetkezeti tag is.”3 3 GUNST Péter: Magyarország gazdaságtörténete, 1914-1989. Budapest, 1996. 135— 137. (a továbbiakban: GUNST Péter 1996.) 172
