A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

holttá nyilvánító bírósági végzésekből már tudomásunk volt. Tudjuk azt is, hogy hadifogoly áldozataink - mintegy a mintavétel lehetőségét felkínálva - a legkülönbözőbb helyeken és időben jutottak fogságba, s őket a szovjet birodalom számos lágerébe szórták szét, Nyugat-Ukrajnától az Urálig, Finn-Karéliától a Kaszpi-tengerig.

Sztálin halálát követően, többnyire még 1953-ban, hat volt vásárhelyi rab térhetett haza a GULAG (a mozaikszó magyarul: Lágerek Főigazgatósága) valamely távoli kényszermunka-táborából. A Kopjás-alakulatnál úgynevezett szabadságharcos kiképzésen részt vett, majd 1945-ben másodmagával itthon letartóztatott, és szovjet katonai törvényszék által tízévi kényszermunkára ítélt Bodré István még 1947-ben meghalt az Északi-sarkkör közelében, egy pecsorai lágerben. További két túlélő esetében csupán annyi ismert, hogy vásárhelyi születésűek voltak.58

A vásárhelyi zsinagóga 1947-ben létesített emlékfalán 420 zsidó mártír neve olvasható. Erre igen sok vidéki illetőségű hozzátartozó nevét is felvésette a túlélők kegyelete, ugyanakkor az erősen megfogyatkozott, a külföldön maradt, vagy időközben kivándorolt tagjaival is apadt közösség érthetően nem tudott számot adni valamennyi mártírjáról. A népszámlálás Vásárhelyen 1930-ban 1151, legközelebb, 1941-ben pedig 1501 zsidó személyt mutatott ki, az utóbbi számban azonban szerepel az itt tartózkodó munkaszolgálatos alakulat zsidó származású állománya is. A belügyminiszteri rendeletre 1944 tavaszán a helyi hitközség által a zsidó vagy zsidónak tekintendő lakosokról összeállított, a távollevő munkaszolgálatos férfiakat is feltüntető hivatalos kimutatásra (Jaross-lista) 819 személy került fel. A közellátási hivatal további 71 személyt mutatott ki, akik élelmiszeijegy átcserélésére jelentkeztek, közülük 4-en már az előző jegyzéken is szerepeltek. A szegedi téglagyári gyűjtőtáborba 1944. június derekán átszállítottak létszámát a MÁV városnak utólag benyújtott számlája 737 főben adta meg.59 A deportálásban elhalt vásárhelyiek száma ismereteink szerint 98 férfi és 207 nő, további 25 férfi esetében nem dönthető el, hogy deportált volt-e vagy munkaszolgálatos. Az 1944 tavaszán elkészített - láthatóan nem teljes - listákon közülük 245 személy szerepel, az elhurcoltak egyharmada, szemben az ismert adatok felületes összevetése nyomán az utóbbi évek helyi tömegtájékoztatásában rendre visszatérő téves, erősen túlzó megállapításokkal.60 A kimutatott

58 RÓZSÁS János: GULAG Lexikon. Budapest. 2000. 45, 124. 204. 295, 353-354, 393.; SZEKERES Imre Gyula: Nyolc év rabmunka a Szovjetunió vorkutai lágereiben 1945- 1953. Budapest, 2003.

59 CSML HL Főisp. ír. 172/1944., Polgármesteri elnöki iratok V. 121/1944.-847/1944., Polgm. Hív. ir. n. 490/1944.-11969/1944.; A Hódmezővásárhelyi Izraelita Hitközség iratai 179/1947.

60 A Vásárhelyről deportáltak létszámának és a városhoz valamilyen módon, leginkább születése révén kötődő, azonban nem itt élő áldozatokat is feltüntető névsoroknak az egybevetése eredményezhette például azt a valótlan megállapítást, miszerint „737 vásár143