A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége

A harckocsikkal jól járható Erdélyi-medence középső részéért szeptember 13-én indult meg a csata. A magyar és német csapatok egészen az október 8-án elrendelt visszavonulásukig megakadályozták a szovjet túlerőt abban, hogy Kolozsvár irányában áttörjön Torda térségébe, majd halogató harcban északnak vonultak vissza. Az Erdélyből kiszorult, leharcolt csapatokat október végén sikerült átmenteni a Tisza jobb partjára. Az időközben feloszlatott 2. hadsereg maradványait még bevetették a magyarországi harctér különböző pontjain, kezdve a felső-magyarországi harcokkal. A Vásárhelyről bevonultaknak Kecskemétről a

3. hadsereg erősítésére, a Tisza vonal védelmére visszarendelt csoportját a Du- na-Tisza közén érte utol a front, október 21-én Kiskunmajsánál estek közülük sokan fogságba.41

Az elvezényelt idősebb férfiakat munkaszolgálatra osztották be. Munkásszázadokban a Dunántúlon vasútépítési munkát végeztek, a bombázások okozta károk helyreállításán dolgoztak, másokat mezőgazdasági munkára fogtak be. Civil ruházatuk ellenére végül közülük is sokan fogságba kerültek.

A 9/III. zászlóalj pótkeret parancsnoksága - hozzátartozókkal, menekülőkkel együtt mintegy 300 fő - a front állása miatt szeptember 23-án elhagyta a várost. Kistelekről vasúton Nagyatádra ment, ahonnan novemberben áthelyezték Veszprém megyébe. A fiatalabb állományt még december elsején Elajmáskérre vitték, és mintegy kéthetes kiképzés után német alárendeltségben bevetették a dunántúli mozgó harcokban. A többször szétvert, majd újjászervezett alakulatoknál mind gyakoribbá váltak a szökések, voltak, akik átálltak.42 Az utóbb Vas megyébe áttelepült parancsnokságot 1945. március derekán ismét riadóztatták, és lovaskocsikon elindították Németországba. Kerkafőnél a parancsnok lerakatta az összes kincstári felszerelést, és megindultak visszafelé. A szovjetek Zalaegerszegnél leszállították a férfiakat, majd gyalog útba indították őket a Székesfehérvárra. Az egészségeseket hetek múltán bevagonírozták és kivitték Romániába, a focsani elosztótáborba.43

Az úgynevezett vásárhelyi (5/4.) őrszázadot a front fenyegető közeledésekor, 1944 szeptemberében az itteni bevonulási központ állította fel az addig megkímélt, zömében idősebb hadkötelesekből. Az őrszázad behívott tagjait szeptember 24-én kivitték Szikáncs-Földeák térségébe, ahol a szovjet főerők Rác-úton előnyomuló, harckocsikkal megerősített ékével találták magukat szemben. Az ekkor veszteségeket is szenvedett, utóbb a Tisza-vonal védelmére rendelt csapat az általános visszavonuláskor Budapesten át a Dunántúlra ment, közben más egységekkel is keveredett, Úrkúton azután végképp feloszlott. Az idősebb katonák hazajöttek, míg a fiatalokból álló pótszakaszt Szombathelyre vitték és átadták a németeknek. Kiképzésben részesültek és részben harcba is

4' MAKÓ-KATONA 1991. 88, 131, 132, 161, 182.

42 CSML HL Vh. eml.biz. ir. Égető Ferenc visszaemlékezése, 1992.

43 Uo. Albert Imre visszaemlékezése, 1994. Közli: KATONA Lajos - LUSZTTG Imre: A második világháborúból hazatért hódmezővásárhelyiek. Hódmezővásárhely, 1995. 9.

138