A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - MAKÓ IMRE: Vásárhelyi katonák a második világháborúban és a város embervesztesége
kimenetelét már előrevetítő román átállás híre. A hangulatra rányomta bélyegét a szövetséges részéről tapasztalt „kíméletlen kihasználás, gyalázatos ellátás” is. Parancsnokuk szeptember 17-én keserűen panaszolta kilátogató felettesének, hogy „több mint három hete vannak már állásban, négy hete nem ettek meleg ételt és nem kaptak postát! Ezzel szemben a németek által elrendelt és kellő előkészítés nélkül, ismeretlen aknamezőkön át éjjel végrehajtott vállalkozásoknak eddig 14 halottja és 74 sebesültje van”.28 A Keleti- és a Déli-Kárpátok átjáróinak lezárására átirányított hadosztályokkal meggyengített hadsereg ellen szeptember 9-én indult meg a 4. Ukrán Front (Hadseregcsoport) támadása, amely a Kárpátokon való átkelést tűzte ki céljául. A rájuk nehezedő nyomás miatt a csapatokat visszavonták a Kárpátok fő hegylánca mögé, a történelmi határon húzódó Szent László-állásba. A hadosztály a szintén fa-föld erődökből álló védőállás-rendszer egy igen hosszú, majd 30 kilométer kiterjedésű szakaszában szeptember 28-tól súlyos harcokat vívott, különösen a 9. gyalogezred által védett Vereckei-hágó körzetében. A 9/III. zászlóalj szeptember 10-e körül kapta meg az engedélyt a visszavonulásra. A határt 28-án érte el, az Uzsoki- és a Vereckei-hágó közepe táján jutott föl a Kárpátok gerincére. Másnap reggel a zászlóaljat szétosztották. A 7. század került föl a többször gazdát cserélő Pikuj-hegy csúcsára. A környéket uraló hegy állandó aknatűzben állt, de a többi század is. Október 10-e körül az oroszokat véres harcban leszorították a hegyről. Másnap az ellenség tüzérsége lőni kezdte őket, majd öt napon keresztül 16 hullámban támadtak. A támadás előtt még 800 főt kitevő zászlóaljból a visszavonulást követően Horkay százados 265 megmaradtat számolt meg.29 A hadosztály parancsra az 1. hadsereg kiépített védelmi rendszerébe, a Szent László-védőövtől 15-20 kilométerre húzódó Árpád-vonalba vonult vissza. A csapatok itt értesültek a rádióban október 15-én váratlanul beolvasott fegyver- szünetről, a kormányzó azonban nem adott egyértelmű utasítást a németekkel való szembefordulásra és az arcvonalak megnyitására. A felhívásra Dálnoki Miklós Béla, az 1. hadsereg parancsnoka magára hagyva hadseregét, vezérkari főnökével, Kéri Kálmánnal 16-án átment a szovjetekhez.30 Alegységek is hallgattak a felhívásra. A 9/8. század egyik előretolt állásában lévő szakasza Lénárt Mihály hivatásos őrmester, szakaszparancsnok vezetésével a 20-ára virradó éjjel Felsőgereben mellett átment az arcvonalon. Kihallgatásuk után felszólították 28 Hadtörténelmi Levéltár, Tanulmányok gyűjteménye 3082. Tömöry Jenő vezérkari ezredes, a 13. gyaloghadosztály gyalogsági parancsnokának naplószerű tanulmánya; CSML HL Vh. eml.biz. ir. Koroknay-Pál Géza visszaemlékezése, 1990. 29 Tóth Mihály (Mindszent) visszaemlékezése. Közli: A második világháború mindszenti áldozatai. Szerk. BODRITS István és MARTON Istvánná. Mindszent, 1994. (a továbbiakban: BODRITS-MARTON 1994.) 89-91. 30 GOSZTONYI Péter: A magyar honvédség a második világháborúban. Budapest, 1992.212. 134
