A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)

TANULMÁNYOK - MARGITTAI LINDA: A zsidók kitiltása a hódmezővásárhelyi piacokról és vásárokról

dönek bizonyultak a zsidó lakosság „legális” formában történő fokozatos ellehetetlenítésére, mégis több esetben előfordult, hogy a vármegyei, városi, községi elöljáróságok saját elhatározásukból olyan zsidóellenes intézkedéseket kezdeményeztek, amelyek ezeken túlmenően - és lényegében illegitim módon - további korlátozásokat tartalmaztak. Az egymást követő zsidótörvények, rendeletek, végrehajtási utasítások, leiratok áradatában a bürokratikus antiszemiták egy kis fantázia, no meg némi zsidóellenes lelkesedés birtokában a legkülönbözőbb módokon javíthatták a keresztény kereskedők és vállalkozók gazdasági pozícióit izraelita konkurenseik rovására. A zsidótörvényekben voltak joghézagok, a kormányzati utasításokat pedig alkalmanként lehetett nagyvonalúbban, vagy éppen rosszindulatúan, esetleg szándékosan félreértelmezni, az újabb szigorítások életrészükre még biztosíthattak volna bizonyos előnyöket hitsorsosaikkal szemben, hiszen a hatályos törvények értelmében erre lehetőségük volt. Bár e folyamat elemzése külön tanulmányt érdemelne, egy-két példával azért érzékeltetni lehet az apparátus hozzáállásának változását. 1939 áprilisában - tehát még a ..második" zsidótörvény életbe lépése előtt - Aniszfeld Mihály önálló vaskereskedésre kért iparigazolványt. Kérelmét azzal indokolta, hogy jelenleg tagja az Ániszfeld Sándor Vaskereskedelmi Rt-nek, amely „a mai jogos viszonyoknak megfelelően “ keresztény embereket akar alkalmazni, ha pedig ő iparengedély birtokában kiválhatna a cégből, akkor helyébe keresztény tisztviselő léphetne. Az elsőfokú iparhatóság vezetőjeként a polgármester-helyettes azzal a megjegyzéssel küldte meg a beadványt a kereskedelmi és közlekedésügyi miniszternek, hogy a folyamodó a vaskereskedést az egyik legnagyobb ilyen vásárhelyi cég belső munkatársaként már hosszú idő óta gyakorolja, kellő szaktudással rendelkezik, az engedély megadása ellen nincs észrevétele. Mindazonáltal a helyi hatóságok naivitással határos jóindulatát a miniszter nem osztotta, és a kérelmet elutasította. (Csongrád Megyei Levéltár Hódmezővásárhelyi Levéltára /a továbbiakban: CSML HL/, Hódmezővásárhely Város Polgármesteri Hivatalának iratai /a továbbiakban: Polgm. Hiv. ir./, a Vük (Közigazgatási) Ügyosztály iratai /a továbbiakban: Közig. Üo. ir./, 2679/1939.) Az elsőfokú iparhatóság iratai között hasonló példák egész sorát találjuk. Májusban Steiner Ferenc folyamodott gabona- és terménykereskedés gyakorlásához szükséges iparigazolványért. Az iparhatóság vezetője ebben az esetben is arra kérte a minisztert, hogy a „minden tekintetben méltánylást érdemlő körülmények figyelembe vételével" hozzon döntést. A miniszter nyilván ezt meg is tette, csak talán nem úgy, ahogy azt a polgármester-helyettes értette, és „ ama körülmény figyelembe vétele mellett", hogy zsidóról van szó, a kérelmet nem találta teljesíthetőnek. (CSML HL Közig. Üo. ir. 4252/1939.) Amikor viszont 2 évvel később, 1941 novemberében Schnitzer Lajos engedélyt kért, hogy fényképészeti műterme részére a város területén alkalmazottai útján fényképmegrendeléseket gyüjthes- sen, az iparhatóság tanácsnoka elutasította őt. hozzátéve, hogy amennyiben a tütó rendelkezés ellenére ezt mégis folytatná, az iparigazolványát azonnali hatállyal vissza fogják vonni. Bár a tanácsnok megállapította: kétségtelen, hogy a megrendelések gyűjtését a vonatkozó törvényes jogszabályok nem tiltják, azonban a kérelmező részére mégsem engedélyezi, mert zsidónak tekintendő személyről lévén szó, az a városban lévő keresztény fényképészek rovására történne és azok érdekeit sértené (CSML HL, Közig. Üo. ir. 6739/1941.).

115