A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2008 (Hódmezővásárhely, 2009)
TANULMÁNYOK - LANG ISTVÁN: A Szappanosvíz című költemény József Attila életművében - Verselemzés
LÁNG ISTVÁN A SZAPPANOSVÍZ CÍMŰ KÖLTEMÉNY JÓZSEF ATTILA ÉLETMŰVÉBEN Verselemzés A vers a Medvetánc c. kötet végén, az 1933-34. években írt művek közt található. A kötet - mint ismeretes - a költőnek 1932-34 között írt verseit tartalmazza a költő válogatása szerint. Mivel maga a költő szerkezeti elrendezése szabta meg a vers helyét a többi alkotás között, nem érdektelen, ha megnézzük, milyen versek szomszédságában találjuk ezt a művét. Hasznosnak ígérkezik a költő hasonló témájú vagy gondolatiságú verseivel való egybevetés is. Az 1933—1934-ből való versek között ez nyitja meg azoknak a sorát, amelyekben a költő legszemélyesebb mondanivalója szólal meg. A sorrendben előbbre tett versek, az első kettő és az Oda kivételével, a közönségről szólnak, s szinte mind vallanak a költőnek a közönséghez való viszonyáról. A versek között a Téli éjszaka, Elégia és Falu címűek tájak, tájrészletek elővillantásával a külvárosok és a falu népének életét, gondjaikat beszélik el, „a szikárló tűzfalak magányát”, „a nyomor egykedvű csendjét”, „a tömény bánatot”, a hazatérő „földmíves ”-t „egyre nehezebb tagjaival'. Mindegyik egyúttal a költő vallomása is népéhez, sorstársaihoz, kikhez valamilyen „öntudat kopár öröme" taszítja: Anyjához tér így az a gyermek” ahogy ő hozzájuk. A tőkések hasznáról és a Vigasz c. versek meg éppen az osztályharcos öntudat megfogalmazásai. Az utóbbit közvetlenül a Szappanosvíz elé helyezte a költő. A Szappanosvíz után közölt versek ezzel szemben szinte mind a költő múltjából hoznak fel keserű emlékeket, a gyermekkor szorongásait, félelmeit, szenvedéseit, a kiszolgáltatottság, a meghatározottság szorongató, bénító érzéseit. A múltból hangzik elő a gyermek József Attila sírása (Egy kisgyerek sír), s rémlik vissza a megkínzott csecsemő iszonyata, a kegyetlenséggel szembeni tehetetlensége (Iszonyat). Mindezeket a múltból előbukkanó élményeket - más emlékeket is hozzájuk idézve - egybefoglalja, mintegy tudatosítja az Eszmélet, a létezés törvényeire ébredés nagy verse: szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikát s így mindenik determinált. Az ifjúságát idézi meg, hogy meneküljön a jelen rabságából: ,jiyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot” - de a gyermekkor mesekáprázata is a rabság rácsai között ragyog: 107
