A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - TALMÁCSl GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói. 1. rész

sportoló még sohasem szárnyalt ilyen magasságokban, mégis Juhász Katalin szégyenkezve érkezett haza, hiszen nem erre számított, nem erre számítottak.

A magyar-szovjet világbajnoki döntők a következő olimpiász négyéves időszaka alatt kísértetiesen ismétlődtek, hol arany-, hol ezüstérmet hozva lányainknak. A két csapat 1959 óta évről-évre megvívta párharcát a világbajnokságokon vagy az olimpián. Mindig ők, és csaknem mindig ugyanazok a versenyzők. A technikai tudáson felül erős pszichikai háttere is volt a mérkőzéseknek. Eimek tudható be, hogy bármelyik csapat győzött - egy kivétellel - a sikere elsöprő volt. Akár egyik, akár másik oldalon, de mindig az idegek mondták föl inkább a szolgálatot.

Juhász Katalin folyamatosan a világ élmezőnyében maradt, és egyedüli magyar versenyzőként valamennyi egyéni világbajnoki döntőben szerephez jutott: 1962-ben Buenos Airesben és 1963-ban Gdanskban harmadik, 1961- ben Torinóban hatodik. Egyéni világbajnoki címe valamennyi alkalommal hajszálon múlt, ugyanis a harmadik helyek holtverseny után születtek. (Különösen emlékezetes a gdanski, ahol három magyar vívónő között a harmadszori szétvívás során dőlt csak el az érmek sorsa.) Ezek az eredmények akkor elkeserítették, de megkeményedve, kétszeres akarással készült a következő megmérettetésekre. A hallatlanul kiegyensúlyozott mezőnyben késői sportágválasztása miatt technikailag talán elmaradt vetélytársai mögött, rendkívüli műveltségének köszönhetően azonban fel tudta venni a versenyt a virtuóz ellenfelekkel. Dávid Sándor így ír Juhász Katalinról: „...intelligens és okos nő, a csapat esze. Nem vicc, és el is játszották néhányszor verseny közben, nehéz pillanatokban, hogy a többiek számára elég volt, ha feltették saját fejükre Kati sisakját - mert abban is »ész« volt. A végsőkig tudott küzdeni, számára nem volt elveszett csörte - de talán kiegyensúlyozott, nyugodt természete, eredményessége volt mégis a legfőbb erénye”.7

Az 1964-es tokiói olimpiára ilyen előzményekkel utaztak ki. Egyéniben a szakma Rejtő Ildikótól várt sikert, a csapatot pedig az első két hely valamelyikére várták. Október 15-én vívták az egyéni versenyt. Juhász Katalin ragyogóan menetelt, de a legjobb tizenhat között a világ és olimpiai bajnok Schmidt állta útját. Kitűnően vívta végig csörtéjét, 4:0-ás vezetés után 6:2, 7:4 arányban elhúzott, majd 8:4-re győzött. A nyolc között a rendkívül jó formában lévő, gyorskezű olasz Ragnóval mérkőzött, akinek közbeszúrásai megelőzték támadásait, és ezzel nyert az olasz lány. Veresége után a kisdön- tőben mindkét ellenfelét legyőzte, így az ötödik helyet szerezte meg.

A női tőrözők csapatversenyére október 17-én került sor. A magyarok először az Egyesült Államokat győzték le, és az egyéni viadalon elért helye7 DÁVID Sándor i.m. 103-104.

464