A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

ADATTÁR - TALMÁCSl GYÖRGY: Vásárhely jeles sportolói. 1. rész

sportnak. Mivel ragaszkodott az OSC-hez, sportolói a tehetősebb egyesüle­tekbe továbblépve érték el nemzetközi sikereiket, de eredményeikben az ő iskolája is munkálkodott. A szorgos, kötelességtudó sportolókat kereste, belőlük nevelt bajnokokat. Juhász Katalinnal azonban egymásra talált a mester és a tanítvány, útjaik nem váltak el. Az eredmények mindkettőjük számára váratlanul és gyorsan jöttek egymás után. 1956-ban és 1957-ben több kiváló vívónk külföldön maradásával megnyílt az út egy fiatalabb korosztály számára az érvényesü­léshez. Az 1957. évi magyar bajnokság egyik legnagyobb meglepetését Ju­hász Katalin egyéni győzelme jelentette. „Az egész terem melegen ünnepelte az új magyar bajnokot, aki nem csak a nézőknek, hanem önmagának is meg­lepetést okozott. Arra a kérdésre, hogy mit várt a bajnokságtól, őszintén a következőket mondta: »Az volt minden vágyam, hogy bejussak a döntőbe«.”3 Ebben az évben kijutott a főiskolai világbajnokságra, ahol kiváló vívással egyéniben második lett, csapatban Ágoston Judittal, Kelemen Verával és Morvay Zsuzsával aranyérmet nyert. Vívása meggyőzte a válogatott vezetőit, és benevezték a két héttel később ugyancsak Párizsban rendezett felnőtt vi­lágbajnokságra is. Bár helyezést nem ért el, ettől az időponttól visszavonulá­sáig folyamatosan válogatott maradt. A világbajnoki címre sem kellett sokat várnia: 1959-ben Budapest adott otthont a földkerekség legjobb vívói talál­kozójának. Ezen a gyönyörű versenyen, mely zsúfolt nézőtér előtt zajlott le a Sportcsarnokban illetve a Jégszínházban, női tőrözőink váratlan eredmények­kel lepték meg a közönséget. Az egyéni versenyek során nem találtak maguk­ra, csupán Juhász Katalin került közülük döntőbe, ő az ötödik helyen végzett. Csapatunk (Juhász Katalin, Dömölky Lídia, Morvay Zsuzsa, Kovácsné Nyári Magda. Rejtő Ildikó és Székelyné Marvalits Gyöngyi) viszont parádés vívás­sal - 1955 után - visszahódította Magyarország számára a világbajnoki cí­met. A legjobb időpontban, hiszen a következő évben olimpiát rendeztek Rómában. A magyar lányok így elsőszámú esélyessé léptek elő, bár mindenki tudta, hogy a Szovjetunió legyőzése nem lesz könnyű feladat. És nem is sike­rült. ,.Amikor [...] a magyar női tőrcsapat selejtezőcsoportjában mindkét ellenfelét jó vívással és imponáló fölénnyel legyőzte, reménykedni kezdtünk, hogy megszakad a magyar vívók eddigi gyenge olimpiai szereplése, és női tőrcsapatunk nem követi majd a férfiak példáját. [...] A magyar csapat csak 3:3-ig volt egyenrangú ellenfele a szovjet vívóknak. Ettől kezdve a szovjet lányok átvették a kezdeményezést, és biztosan győztek. Szovjetunió - Ma­gyarország 9:3. (Dömölky 1, Rejtő 1, Juhász 1, Kovácsné)”.5 6 Vásárhelyi 5 Népsport. 1957. jún. 24. 6 Uo. 1960. szept. 4. 463

Next

/
Oldalképek
Tartalom