A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - VINCZE GÁBOR: A „kulák", a „reakciós” és a „kommunistázó” - Három vásárhelyi lelkipásztor meghurcolása az ötvenes évek elején

nem lehetséges Vásárhelyre visszamennie, akkor kéri a nyugdíjazását,39 Kérését többször megismételte, míg végül - már Péter János lemondása után - 1957-ben teljesült a kívánsága: Gaál István püspökhelyettes fölmentette a paposi szolgálat alól, és visszatérhetett a városába. Június 1-jétől ismét a tarjáni egyházközségbe került, Böszörményi Ede mellé segédlelkésznek. Az új püspök, Bartha Tibor, a püspökhelyettes, valamint Munkácsy György esperes hónapokon keresztül azzal áltatták, hogy „ügye” rendeződni fog. Abban reménykedett, hogy elöbb-utóbb tulajdonképpen rehabilitálják és kap egy parókiát. Erre azonban nem került sor. Egy 1959. április 2-i, a Püspöki Hivatalnak címzett levelében felhánytorgatta, hogy amióta elüldözték a városból, meg kellett tapasztalja a sorozatos mellőzését. Végül 1959. szeptember 1-jétől Gorzsa-kopáncsra került, de megint csak segédlelkészként. Mivel sorozatos kérése ellenére csupán segédlelkészi állást kapott, 1961-ben, hatvan évesen saját kérésére nyugdíjba vonult. Beretzk Sándor, a „kommunistáié” lelkész Míg az előbbi lelkészeket olyan helyzet elé állították, hogy végül ők maguk kezdeményezték, hogy eltávozhassanak Hódmezővásárhelyről, addig - ahogy az egyik korabeli rendőrségi jelentésben fogalmaztak - „a baloldali beállítottságú” Márton Árpád ótemplomi, valamint a „reakciós”40 dr. Godáts Imre újvárosi lelkipásztorokat 1950-ben, illetve 1953-ban „csak” nyugdíjazták. Az előbbit hetvenegy évesen, míg az utóbbit hatvanhárom évesen, tehát nemigen beszélhetünk „politikai nyugdíjazásról”. Beretzk Sándor esetében azonban egyértelműen erről van szó. A Szegeden született Beretzk Sándor 1923 óta szolgált Vásárhelykutason. (Unokatestvére volt annak a Beretzk Pálnak, aki alpolgármesterként 1944 nyarán elszabotálta a vásárhelyi gettó felállítását.) A két világháború között ismert volt arról, hogy pártfogolta, támogatta a szegény sorsú tanyaiakat, erős szociális 39TtRELPH ig. ir. 487/1956. 40 Egy 1948. augusztusi „politikai hangulatjelentés” szerint „a letűnt rendszer főispánjának bizalmas embere volt". ÁBSZTL, 3.1.5. 0-14378. 159

Next

/
Oldalképek
Tartalom