A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)
ADATTÁR - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Hírhedt vásárhelyi bünperek
„Özv. Aracsi Sándorné sz. Szalai Jäger Mária a Csordás Nagy Andrásáé Hódi Judit és Varga Andrásáé ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint tettes, halállal biintettetik. Hódi Pálné sz. Csordás Nagy’ Lídia édesanyja, Csordás Nagy Andrásné és Varga Julianna ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint tettes, halállal biintettetik. Özv. Túri Mihályné sz. Varga Lídia a Varga Julianna ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint tettes, halállal biintettetik Özv. Bán Ferencné sz. Szappanos Judit a Varga Julianna ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint tettes, halállal biintettetik. Horváth János édesanyja, id. Hon’áth Jánosné sz. Kalocsai Erzsébet ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint bűnös, életfogytig terjedő fegyházbüntetéssel biintettetik. Özv. Mucsi Mihályné Tóth Lídia a férje, Mitcsi Mihály ellen elkövetett gyilkosság bűntettében bűnösnek mondatott ki és az enyhítő körülmények figyelembe vételével életfogytig terjedő fegyházbüntetéssel biintettetik. Gulyás Kis Sámuel a Köti Julianna ellen elkövetett gyilkosság bűntettében, mint bűnsegéd, hat évig terjedő fegyházzal s nyolc évig terjedő hivatalvesztéssel biintettetik."15 Az ítélethirdetés után megkérdezte az elnök Jáger Marit, belenyugszik-e az ítéletbe? „En soha sem hittem volna az én buszma [buta, bárgyú, faragatlan, mamlasz, félénk, ügyefogyott, szótlan, kevés beszédű, nehézkes, ügyetlen mozgású] eszemmel, hogy ártatlant is így el lehet ítélni. Ebbe nem rtyntgszok bele. Csordás Nagy Lídia. Ön belenyugszik az ítéletbe? Felebbezek kérem." Őt viselte meg legjobban a vizsgálati fogság. A tárgyalás alatt sokszor rosszul lett, napjában háromszor is szüksége volt orvosi segítségre. Orvosi ellenőrzés alá került, mert az őrültség jeleit észlelték rajta. O volt az első, ki vallani kezdett. „Ön, Varga Lídia? Nem nyugszok bele az ítéletbe - mondotta száraz szemével üresen bámulva maga elé. Hát maga. Szappanos Judit? En sem fogadom el - mondta a nagybeteg asszony, ki fejét a börtönőr vállára támasztva hallgatta az ítélet felolvasását, fel sem pillantva. Mucsiné Tóth Lídia, maga belenyugszik-e? Nem. 25 HMV, 1897. júl. 23. 419
