A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Fekete Géza. aki nem lőtte agyon magát Párizsban

Egy óra múlva már az egész szakasz bent volt az erődben. Az emberek »kényelembe helyezték magukat«, miután úgy lett, hogy az éjszakát a bagolyvárban töltjük. Beosztották a szolgálatot és a társaság vacsorafőzéshez kezdett. Az este lassanként ráborult a sivatagra, csak a csillagok ragyogtak odafönn meleg fénnyel, izzóan s az omladozó bástyák, mint kísérteties óriási denevérszámyak, sötétlettek előttünk. Az expedíció aludni tért. Jól benne voltunk az éjszakában, mikor mélységes álmomból harsány kiáltás vert fel. A nyurga bolgár fiú, Jureff, izgatottan szaladt le a bástya fokáról és izgatottan jelentette, hogy riffek a vár alatt vannak. A lovak dobogásából ítélve lehettek vagy nyolcvanan. Pillanat alatt talpon voltunk s puskát ragadva sorakoztunk az erőd udvarán. A helyzet félreismerhetetlen volt. A riffek megtudták, hogy az éjszakát itt töltjük és váratlanul rajtunk ütöttek. Pár perc múlva puskaropogás rémítő robaja verte fel a Szahara csöndjét, s a felvillanó tüzeknél tisztán kivehettük a rajvonalban előnyomult riffeket. Mintegy félóráig ment a céltalan lövöldözés, amely inkább csak arra irányult, hogy kikémleljük egymás erejét. Innen lógnunk kell, jelentette ki az őrmester. Ezek a kutyák túlerőben vannak. Ha nem sikerül ellógni, bizony mind itt hagyjuk a fogunkat. A tűz egyre erősbödött és már köröskörül fogták a várat. Nyilvánvaló lett, hogy a riffek rohamra készülnek. Itt cselekedni kell!!! Szuronyt fel. Az északi oldalra tömörülve, a gyönge lejtőn, mint bősz zivatar rohantunk alá az ellenségre, amely nem számított rá, hogy megelőzzük a támadásban.

Német, francia, olasz, magyar és ki tudná, miféle káromkodások zagyva gomolya töltötte be a levegőt. Jajgatás és hörgés idegborzongató zenéje versenyt sikoltott a riffek óbégatásával. A sötétség leple alatt sikerült áttörnünk a gyűrűt és alaktalan csoportokba tömörülve most már arra törekedtünk, hogy elmenekülhessünk a Szahara éjszakájába.”

Hogy az élénk képzelőerővel megáldott Fekete Géza a fenti történeteket nem egy előkelő párizsi cukrászda teraszán, az Eiffel-torony tövében találta ki, azt bizonyította Jakó Károly Kiserdő sor 4. szám alatti lakos fia - Sidi Bel Abbes-i légionista helyőrségbe szolgált -, aki apjához írott leveleiben részletesen beszámolt az idegenlégió leg91