A Hódmezővásárhelyi Szeremlei Társaság Évkönyve 2007 (Hódmezővásárhely, 2008)

TANULMÁNYOK - FÖLDVÁRI LÁSZLÓ: Fekete Géza. aki nem lőtte agyon magát Párizsban

Otöle tudtam meg, hogy a légió jelenlegi létszáma felül van 50.000 emberen, akiknek 65-70%-a német, 15%-a orosz és a fennmaradó 15%-a oszlik meg a többi nemzetiségek között. A szergentek legna­gyobb része volt orosz tiszt. Jelenleg 680 magyar van az idegen légió­ban, ahol a magyart megbízható, jó katonának tartják, bármilyen múlt­tal érkezett is, de főleg jó lövőnek. Az öregebbek, akik 3-4-8-10 éves szolgálattal rendelkeznek, mind megfelelő helyen vannak, hogy ne említsek mást, mint azt, hogy egy másik vásárhelyi fiú két és fél éve szolgál, szabó, de a többi Bel Abbes-i magyar is majdnem mind fog­lalkozik valamivel. Külön meg kell említeni a magyar csoport elnökét, a szeged-alsótanyai Fehér Nácit, aki 12 éve szolgál, eleitől fogva ker­tészkedik. mint otthon. Most egy kapitány kertészetét intézi teljhatal- múlag már 3-ik éve, és még 3 évig akar ott lenni, hogy 15 évi szolgá­lat után nyugdíjjal térhessen haza. Augusztus 1-én reggel ébredőnél tudomásunkra adták, hogy a le­pedőbe mindenki kösse bele holmiját, csak alsónadrág és fűző nélküli bakancs legyen rajta, mert átszerelünk, és másnap megyünk az I-es ezred egy kiképző városába, Saidába. Jómagam is megörültem, mert előzőleg megtudtam, hogy ott a kiképző csoportnál több magyar kaporai (káplár) és sergent van és a kiképző csoport rangidős sergentje Faragó nevű vásárhelyi fiú. Leszereltünk mindent leadva, kezdtük elölről az öltözködést. Vadonatúj sárga vászonruha, kenyérzsák és kétliteres kulacs, meg sapka helyett khask [parafakalap]. Ilyeneket Klein bőrös árul otthon. Délután szokásos vizit volt, majd augusztus 2-án reggel 7-kor a vasútállomáshoz mentünk katonazenekar vezetésével, és a 120 új lé­gionista elindult a kiképzési helyére Saidába. Harmadik osztályú kis alacsony vasúti kocsikban helyeztek el bennünket, ahol mindegyik kocsiban egy-egy káplár parancsolt. A mi káplárunk egy alacsony, cigányképü, nagybajuszú ember volt. Meglepedve hallom, a névsor olvasásnál, hogy kaporai Szabó Iván. Magyarul szólítottam meg, s rossz németséggel elmondotta, hogy nem tud magyarul, bár Magyar- országon született Brádon, Hunyad megyében, de ő oláh és nem ma­gyar. 13 és fél éve szolgál már a légióban, van még hátra 1 és fél éve. Fél 9-kor elindult a vonat, a mártélyi expresst megszégyenítő las­súsággal haladt az afrikai hegyek között Bel Abbesből a 94 km-re lévő 89

Next

/
Oldalképek
Tartalom